Vissza                                       Főoldal
Copyright © 2008 Hobbi Faesztergálás. Minden jog fenntartva.
Tál díszítése illesztett gyűrűvel - 2. rész
Az következőkben ismertetendő eljárások és fogások, az előző részben már megismert technikán alapulnak, annak egyfajta továbbfejlesztései. A cél az, hogy az egyes fogások továbbgondolásával azok is megpróbálkozzanak, akik eleddig idegenkedtek ettől. De mert sok írásnak nincs sok alja, fogjunk is bele.

Díszített gyűrű készítése
Szerző:
Lackó Gábor
A már ismert módon elkészült gyűrűhöz válasszunk ki egy számunkra tetsző mintát. Fontos, hogy a kiválasztott minta szabadon felhasználható legyen. Számos program található az interneten, aminek segítségével a kívánt méretre és formára tudjuk a stencilünket alakítani, és a már kinyomtatott minták segítségével keressük meg a legmegfelelőbb elrendezést.
Éles sniccerrel vagy modellvágó szikével vágjuk ki a motívum fő elemeinek belső részeit. Kerüljük a sűrűn álló mintákat, mert a csipkefinomságú ábrák kivágása során a papír könnyen sérülékennyé válhat. Ekkor a fénymásoló-acetonos eljárás vezethet célra a minta felviteléhez.
 
A kialakított sablont ragasztó szalag segítségével rögzítsük a kívánt helyzetben, majd egy puha ceruza segítségével rajzoljuk át a mintát. A hiányzó részeket később, szabadkézzel megrajzolva tudjuk pótolni.
Nagyfordulatú vágóeszközzel ( erre a célra legalkalmasabbak a gyémánt bevonatú fúrófejek) óvatosan távolítsuk el a belső részeket. Lassan, megfontoltan dolgozzunk, mivel az elkövetett hibák nehezen, vagy egyáltalán nem javíthatók, ezért érdemes megelőzően egy hasonló vastagságú anyagon a vágófej használatát begyakorolni. A mellékelt példán használt virágok szárait csak marjuk be, ügyelve, hogy a vonalak egyenletes vastagságúak legyenek.
A vágást követően a létrejött apróbb sérüléseket, kiálló rostokat a legtöbb multifunkciós eszközhöz beszerezhető kisméretű csiszoló koronggal távolítsuk el. Munkaközben ne maradjunk huzamosabb ideig egy adott részen, mert zavaró csiszolási csíkok alakulhatnak ki.
Az elkészült, lecsiszolt gyűrűt mindenki ízlésének megfelelő lakk-kal vagy olajjal kezelheti le. Példánkban mi a lakk használata mellett döntöttünk.
Berakásokkal díszített gyűrű készítése
Első lépésként a gyűrűrészt készítjük el. Ehhez mahagóni anyagot választunk kiindulási alapnak. A méretre esztergálást követően egy vékony leszúró késsel választjuk le belső átmérőjében a tálhoz illeszkedő gyűrű részt. A szélességét úgy válasszuk meg, hogy a későbbi megmunkáláshoz megfelelő legyen. A túl keskeny kialakítás később megbosszulhatja magát.
Puha ceruza segítségével szabadkézből rajzoljuk az általunk elképzelt mintát. Esetünkben egy bambusz sematikus ábrázolására esett a választás. A minta belső részeit a jobb megkülönböztethetőség végett satírozzuk be.
Kis méretű vágófej segítségével, az előbbi módszernél ismertetett módon marjuk ki a belső részeket, vigyázva, nehogy túl mélyen dolgozzunk, így könnyen átszakadhatunk a gyűrű túloldalára.
Csiszolást követően faápoló viasszal kezeljük le a gyűrű anyagát. Lehetőleg olyan anyagot részesítsünk előnyben, amivel el tudjuk kerülni, hogy a kimart részekbe kerüljön a felületkezelő anyagból. Így a marásokba felvitt anyag megfelelően rögzül a későbbiek folyamán. Olaj, vagy más folyékony felületkezelő anyag befolyva a kimart részekbe megnehezítené a későbbiekben alkalmazott ragasztó megtapadását a belső felületen.
Adagoló kanállal rakjuk be a réseket apróra őrölt kőporral.
Folyékony ragasztót csepegtetve a porra, várjuk ki annak teljes kötési idejét. A mintánál - ha tehetjük - használjunk többféle színt is, itt a bambusz "levelei" kékes, míg a szárrész zöldes sárgás színezetű őrleménnyel készült.
Pofa-expanderrel felszerelt tokmányra fogassuk vissza a gyűrűt a további megmunkáláshoz. Ha nem rendelkezünk a képen látható, nagy átmérők befogására alkalmas tokmánypofa készlettel, egy megfelelő méretű rétegelt lemezből vagy lapból készíthetünk alkalmas befogót.
Flexibilis tárcsára rögzített csiszoló koronggal csiszoljuk síkba, a mintákba töltött és ragasztott részeket. A csiszolás során vigyázzunk, a széleken könnyen okozhatunk sérüléseket. Mivel a leváló darabkák könnyen veszélyessé válhatnak, ezért mindig viseljünk megfelelő állapotú pormaszkot, és védőszemüveget.
Végül nem marad más hátra, mint hátradőlve a jól végzett munka tudatában, gyönyörködjünk az elkészült tálunkban.
Festéssel történő díszítés
A rétegelt lemezből kivágott gyűrűt egyre finomabb szemcseméretű csiszolópapírral csiszoljuk le, amíg teljesen sima felületet nem kapunk eredményül.
Az esetlegesen visszamaradt porszennyeződést maradéktalanul távolítsuk el.
A kiválasztott színt egy nem szöszölős ruhadarab segítségével, körkörös mozdulatokkal vigyük fel a felületre. Használhatunk ecsetet is, ám a ruha használatával elkerülhetjük az esetleges becsíkozódást.
Az alappal kontrasztos színt használva, egy előre kivágott stencil lap és ecset segítségével fessük át a sablont. Felemeléskor egyik végén szorítsuk le a stencil-lap szélét, majd a szemben lévő sarkot egy határozott mozdulattal emeljük fel. Így elkerülhető, hogy a festés elmaszatolódjon. Ha magunk készítjük a maszkot, akkor olyan anyagot válasszunk, melyet a használt festék és hígítója nem mar meg.
Az elkészült tál.