Főoldal
Copyright © 2008 Hobbi Faesztergálás. Minden jog fenntartva.
 
Medvegy János
Berceli Piknik és faesztergályos szimpózium

Április 28, vasárnap, 8.00, Ceglédbercel, Művelődési Ház.
Frédi már vár rám, gyorsan felrakodunk, pontosabban az előző este lerakott futót felkapcsolom a kocsira. A művelődési házban még az előző napi vendégek búcsúztatása folyik, így várunk egy keveset. Az elsőnek a kiállítási tárgyakat cipeljük be, berendezzük az előteret, mindeközben sorban érkeznek a résztvevők, és teszik ki a maguk dolgait (8 kép). Ráhangolódásként én magam hozom a kissé megrongyolódott Woodturning magazinokat illetve tegnap Gábortól kapott ajándékkönyvet. Szalai Csaba hozza a JET esztergagépét, Demeter Laci, virágot a virágnak elv alapján, tulipánokkal jött (9 kép). Köpf Jenő, Mőcsény Miklós és Drótos Imre szakmai ráhangolódásként egy kisebb, "szálirányok viselkedése a szegmentált esztergályozásban" rajzos kiegészítésekkel tarkított ankétot nyitnak meg az egyik asztal sarkán (10 kép). Megérkeznek előadóink is, elkísérem őket az előadóba, felkészülendő előadásukra. Hamar kiderül, némi műszaki probléma lép fel, a projektor az istenért sem akarja megjeleníteni a számítógép videó jeleit. A mobilkommunikációnak hála a probléma megoldódik, kezdhetünk (11-12 kép). Az asztalt, szerénytelenség nélkül mondhatom, izgalmasabbnál izgalmasabb formájú tárgyak fedik be (13-16 kép), félve forgatom kezeim között, rá nem tudok jönni elsőre a titkukra. Beszivárog a társaság, foghíjasan (17 kép), félig telik csak meg a terem, hátul beindul a videokamera. Az első mondatok után mindenki számára világossá válik, az ami számomra már előző nap kiderült, itt nem lesznek tabuk, műhelytitkok. Gábor nyíltan beszél, közérthetően fogalmaz, a magyarban használt szavakkal, fogalmakkal, fafajtákkal mi segítjük ki. Időközönként, elsősorban a dekorációs, díszítő eljárásoknál Patricia veszi át a szót, Gábor fordít. Sorra hallgatjuk az elkészítési módokat, lépésről-lépésre, s bizonyságul ott az elkészült tárgy maga. Az első sor prioritást élvezz, mindent elsőnek kap meg. Az előadás viszont annyira lebilincselő, hogy hátsó sorok fellázadnak: képtelenség egyszerre nézelődni, és az előadásra figyelni. Szünetet sem tartunk, így nézünk végig több száz diát. Közben záporoznak a kérdések, de Gáborék állják a sarat. Megtudjuk a legféltettebb műhelytitkokat, hogyan lehet beremegés nélkül 2 mm-es egyenletes falvastagságot fatálon elérni. Ami nincs a dián, az egy bemutató táblán kerül megrajzolásra. Ha minden ilyen egyszerű lenne! Dél is elmúl, mire végére érünk. Mindenki kap az előadással kapcsolatos, egyfajta információs anyagot, névvel, címmel. És persze nagy a sikere a kiállított tárgyaknak. Kézről kézre járnak körbe, most már én is látom a "titkot", az illesztések helyét. Precíz munkák. Kicsit csúszik az ebéd, nem kovad a posnya, így bőven marad idő beszélgetésre, amit hála az egeknek, ki is használnak többen. Abban azért megegyezünk, faesztergálásból máshol a világban - eltekintve néhány kivételtől - sem lehet megélni. Megosztjuk vele a hazai helyzet néhány visszásságát, számára nehezen érthető, miért alakult, miért van így? De közben befut Frédi az isteni csülök-pörkölttel, némi körettel vegyítve, így az éhség csillapítására irányítódik a figyelem. Van aki repetázik, van miből.
Az ebéd után van némi szabadidő, jó hangulatban társalgunk az ebédlőnek avanzsált nagyteremben. Választ kapok, néhány engem érdeklő kérdésre is. De a szimpózium második része majdhogynem "kudarcba" fullad. A társaság látni akarja a mestert, munka közben. Gábor elzárkózik: saját gépen, saját szerszámmal. De megnézni, igen, azt szívesen. Pillanatok alatt kiperdül az udvarra a JET masina, Fakéznek köszönhetően előkerül néhány előkészített anyagdarab is (18 kép), néhány ajándékként Patricia kezében landol. Lesz baj majd a repülőn a túlsúllyal!
Nagy a bátorság, így először Jenő esztergál egy tálat (19 kép), Szalai Csaba, mint ellensúly működik közre, majd Demeter Laci rugaszkodik neki egynek (20 kép). A végén Patriciára vár a döntés, melyiket tekintené jobbnak. A két remekmű felett salamoni döntés születik.
Azonban nagyon eljár már az idő, elérkezik a búcsú ideje is. Néhány, az alkalomhoz kapcsolódó ajándékkal köszönjük meg mindkettejüknek a tartalmas, és mindenkinek hasznos előadást. Váltunk még néhány szót terveinkről, a jövőről, és ér minket is néhány meglepetés. Bizony, megdobog a szívünk. De csitt, ezt majd csak jövőre írom meg.
Végül nem maradt más hátra, mint az utolsó kézfogások, még néhány mázsa ajándék faanyag, bár megjegyzem, vélhetően egy Budapest-London, AN-124 Ruszlan járat bérlésével Gáborék is bizton jobban jártak volna.
Időközben Szpisják János Jenővel annyira belefeledkeznek az esztergálásba, hogy szinte úgy kellett őket utolsóként elzavarni. Janika megint készített egy hasznos célszerszámot, amit én is kipróbálhattam, szerencsére nem tettem tönkre, így majd még Jenő is használni tudja. Végül nem maradt más hátra, mint elbúcsúzni egymástól, és elindulni hazafelé

Hosszas egyeztetés és szervezés előzte meg legutóbbi eseményünket, melyet mi szervezők nem kis izgalommal vártunk, és ennek jegyében teltek napjaink (is). Mint a zsűri, így egy ilyen beszámoló írója sincs könnyű helyzetben, hogy objektíven, egy hiteles képet nyújtson át az olvasónak. De fogjunk is talán bele.

Április 27, szombat, 8.00, Ceglédbercel, Szabó Pál Szabadidőpark.
Sokszínű forgatag fogad. (1. kép) A szervezők a helyzet magaslatán állnak, pillanatokon belül kiderül, hol kaptunk sátrat, honnan vételezhetünk áramot. Persze Frédi sehol. A hely kitűnő, szembe a színpaddal, elég ha felpillantunk, mindent látunk, bár a hangosítás gondoskodik róla, hogy semmiről se maradjunk le. Gép futóról le, berendezkedünk, s mire többé kevésbé elrendezünk mindent, befut a helyi erő is. Kölcsönös üdvözlés után hamar kiderül, ugrik a sváb früstök, mással készültek a szervezők. Sebaj, ez legyen a legnagyobb probléma. Autentikus ruhában üdvözöl minket Török József polgármester úr, helyre egy sváb emberke, sok sikert kíván, de már megy is tovább, fogadja a meghívott vendégeit. Segítek Frédinek, lerakodni az esztergagépét a kocsiról. Átfut rajtam, vehetett volna egy picit könnyebbet, például alu-vázzal. Sokkal könnyebb lenne emelgetni. De az öntött vasnak meg van az a rossz tulajdonsága, hogy nehéz. Nem kicsit, nagyon. Közben megérkezik Ambrus Aladár, aki élőben is olyan közvetlen, mint ahogy azt a videóin is látjuk. Kezet szorítunk, erős, határozott. Előre fenem a vésőim, viszem át megéleztetni, nem mintha nem lennének elég élesek, de egy profitól mindig lehet tanulni. Aladár egy félig faragott kopjafát állít a magával hozott bakokra. Már megérte idejönni. Láttam már videón Tőle, de most élőben megnézni a faragását … Újabb kedves, régi ismerős jön, a Bartha házaspár. Lajos (2 kép), mint mindig, erre az alkalomra is személyes emléktárggyal készül, ma ki is szeretné faragni. Felesége, Sarolta, aki mindenhova elkíséri, most is itt van, jó rájuk nézni. De ne személyeskedjünk, irány dolgozni!
Az első munka rögtön a szokásos "esztergályos" táblánkkal kapcsolatos. Hova rögzítsük? Próbáljuk ide meg oda, itt lóg, ott ferde, sehogyan sem jó. Nosza, csinálunk mindjárt két talpat, ahova befogjuk majd. Röpköd a forgács, perceken belül kisebb csapat áll össze előttünk. Hiába, azért az emberek kíváncsiságát hamar fel lehet kelteni. Érdeklődve nézik az alakuló formákat, és hamar kiderül, azért hagytam némi nyomot a berceli emberek lelkében. Jönnek egyre-másra az ismerősök, hát így képtelenség dolgozni… Jön a mintakészítő bácsim, büszkén hozza az unokáját, leállok, beszélgetünk. Közben jön egy apa a fiával. Nagyon nézik a gépet, szóba állunk. Eszterga? Ja, az van… 10 éve lerakva a sufniban. Próbálkozom, próbálják meg… Elsőre nem, másodikra sem. De három a magyar igazság! A fiú rááll, én meg lopok egy darab kőrist Frédi kelléktárából (3 kép). Mutatom az alapfogásokat, tervet készítünk, milyen is legyen a gyertyatartó. Megvigasztalom, ha el is toljuk, fogpiszkálónak még jó lehet. Ebben maradunk. Mire végzünk, a srác megjegyzi, lehet, elő kell majd venni a gépet a sufniból. Így legyen! Átpillantok Frédire, épp egy tálka születik kezei közt (4 kép). Szabó Dezső is megérkezik, időközben befut két jászberényi fiatalember (5-6 kép), akik a felhívásunkra jöttek le Bercelre. Tálnak való anyagot rakok fel, közösen belefogunk, először én mutatok nekik néhány fogást, majd ők, hogyan csinálják. A felületi simasági versenyben én győzök, s próbálom rávezetni a kezüket, hogy csinálják. Felváltva dolgoznak, átballagok kis szomszédolásra a fafaragókhoz, ahol Aladár és Lajos kisebb szakmai konzíliumba keveredik, mit, hogyan, késsel vagy vésővel, melyik az egyszerűbb. Aladár győz a nagyágyúval, a kétkezes faragókéssel. Alakul az emléktábla is, Lajos farag rendületlen, de azért közben a gyerekeknek, egy-egy névtábla kifaragásra is szakít időt. Lassan már dél felé jár az idő, mikor csörren a telefon, Lackó Gábor hív, itt vannak. Ugrok a kocsiba, megyek értük a szállodába. Van némi lámpaláz, bár levelezünk egy ideje, de azért mégiscsak személyes találkozó lesz. A portán a lifthez irányítanak. Amint a liftajtó nyílik, ott áll előttem Patricia Spero és Lackó Gábor. Könnyen indul a beszélgetés, de egy elveszett rokon kissé hátráltatja az indulást. De hamar előkerül, így indulunk vissza. A piknik javában tombol, vendégeimet végig vezetem a társaságon. Gábor figyelmét felkeltik Frédi munkái, elidőznek kettesben a mini kiállításnál. Addig utánanézek az ebédnek. Az "ebédlő" hagy némi kívánnivalót maga után, szívem szerint új papírterítőt terítenék le, de ez nem az a szituáció, de oly természetességgel ülnek asztalhoz, mintha a Hiltonban terítettek volna. Gyorsan dolgaim után nézek, közben kiderült, hogy nagyobbik fiam is kedvet kapott az esztergálásra, így újabb anyag kerül a gépre. Félig leszek kész vele, mire Gáborék visszatérnek. Elfogadják invitálásomat a szolnoki Repülőmúzeumba, velünk tart Dezső és Sarolta is, így hát indulunk is. Kicsit késve érkezünk meg, Magó Károly zászlós, a múzeum munkatársa vezet körbe minket. Gyorsan letelik a látogatásra szánt időnk, de beülni a legendás MI-24 harci helikopterbe, azért marad idő. Visszaúton tájékozódom, mi a helyzet. Sajnos, lassan ott is befejeződött minden, így hát nem marad más hátra, mint vendégeimet visszakísérni a szállóba. Kiderül, számos kóstolóból maradtunk ki, kicsit furdal is a lelkiismeret, mire mindent felpakolunk, lassan ránk sötétedik. Még egy utolsó közös búcsúfotó készül (7 kép), Lajosék már nem lesznek itt (sajnos) holnap. Így indulunk haza.
1. kép

1. kép

2. kép

2. kép

3. kép

3. kép

4. kép

4. kép

5. kép

5. kép

6. kép

6. kép

7. kép

7. kép

Konklúzió:
Amikor megfogalmaztam hasonló tartalmú beszámolókat, általában majd mindig egy pozitív kicsengés maradt a végére. Most azonban azt kell mondanom: az egyik szemem sír, a másik meg nevet.
Nevet, mert abban mindenki egyetértett, hogy érdekesnek és hasznosnak ítélte meg az elhangzottakat. Egy közvetlen, nagyon kedves házaspárral találkozhattak mindazok, akik a szimpóziumot megtisztelték jelenlétükkel, és remélem, hogy előadóink is szép emlékekkel tértek haza.
Sír, mert írd és mond, a szomszéd kutyáját is beleszámolva, kevesebb, mint 20 embert mozgatott meg ez az esemény. Ez az érdektelenség egyszerűen érthetetlen. Hogy Lackó Gábor szavait idézzem, Angliában, ha egy-egy nevesebb esztergályos meghirdet egy ehhez hasonló eseményt, korlátozni kénytelenek a résztvevők számát. A három fórumon hozzávetőleg 450 a regisztráltak száma, tekintve a különböző átfedéseket vegyünk alapul 400 főt. Tekintve az aktivitást, legyen a kiindulási alap ennek a fele. Statisztikailag a 10%-ot sem értük el. És itt lehet elgondolkozni.
Zárszóként még annyit tennék hozzá, mi dolgozunk azon, hogy ez ne maradjon így, de ha a magyar faesztergályos társadalom számára ez terhes, vagy nem érzi magát elég felnőttnek magát egy hasonló rendezvényhez, hát kérem, lehet panaszkodni, szidni a le- és fölmenőket, aki lemarad, az kimarad.

Külön köszönet:
-        Török József Polgármester úrnak a meghívásért, lehetőségért és a vendéglátásért,
-        A ceglédberceli Dózsa György Művelődési Háznak, hogy helyszínt biztosított számunkra, és eltűrte rigolyáinkat,
-        és nem utolsó sorba Túri Alfrédnak az ízletes csülökpörköltért, és hogy időt és fáradtságot nem ismerve szervezte, macerálta, biztatta, letolta, kinevezte, benevezte és szállította a szimpóziumhoz szükséges felszerelést és kellékeket,
-        Morovik Jánosnak a festőállványért,
-        a résztvevőknek, és mindazoknak, akik akár tevőlegesen, akár gondolatilag is segítségünkre voltak a felmerülő nehézségek ellenére is.

A legvégén legyen itt néhány közeli kép a munkákról.
8. kép

8. kép

9. kép

9. kép

10. kép

10. kép

11. kép

11. kép

12. kép

12. kép

13. kép

13. kép

14. kép

14. kép

15. kép

15. kép

16. kép

16. kép

17. kép

17. kép

18. kép

18. kép

19. kép

19. kép

20. kép

20. kép

svab galeria (18)
svab galeria
svab galeria (1)
svab galeria (2)
svab galeria (3)
svab galeria (4)
svab galeria (5)
svab galeria (6)
svab galeria (7)
svab galeria (8)
svab galeria (9)
svab galeria (10)
svab galeria (12)
svab galeria (13)
svab galeria (14)
svab galeria (15)
svab galeria (16)
svab galeria (17)
svab galeria (11)