Faesztergályos napok Sopron

Főoldal

Vissza

Faesztergályos Napok
Sopron 2009

Csütörtök, hajnali 3 óra. 45 perc. Kigördülök a kapun, indulás Sopronba. Velem utazik majdnem a fél műhely, két eszterga kb. 50 db. esztergakés, kisgépek, porszívó és nem kevés faanyag.
Erre mondják telekocsi, de azért haladunk. Útközben még felveszem Gabót. Szerencsére nem testes ember és kevés motyót hozott magával.
Tervezgetünk, beszélgetünk, meg ismerkedünk az út hátralevő részén. Gyorsan elrepült az idő és az út a kerekek alatt. Pár perccel 8 előtt ott állunk a kapuban.
Bejutottunk. Alig lézengenek erre emberek, lesz itt egyáltalán valami? Megkeressük a helyünket. Vár minket két vadi új gép szinte az összes helyünket elfoglalva.
Ez van, ebből kell gazdálkodni. Valahogy majdcsak lesz, címszóval nekiállunk lepakolni, bepakolni, berendezkedni. Mire végzünk a rám ereszkedő szürke fátyolon keresztül is látom, tényleg lesz itt valami. Jönnek az emberek, rendezkednek, pakolnak, az utolsó simításokat végzik a standokon és beszélgetnek. Nekik könnyű én már úgy el vagyok zsibbadva, hogy a szóra sincs erőm. Lelépek, iszom egy kávét némi erőt is sikerül magamba szedni mire visszatérek. Szinte együtt érkezem Szabó Lacival. Rövid bemutatkozás, üdvözlés után osztás-szorzás ki mit és hol csinál, neki indulunk. Már jönnek a látogatók. Nálam is megérkezik az a nem várt esemény, amit úgy hívok, hogy "filmszakadás". Zutyesz, úgy nagy hirtelen minden ránk szakad. Nem tudom mikor, de befut Bálint is. Azt hiszem éppen egy gép bemutatásával voltunk elfoglalva mikor felhangzott a kérdés "- Mi folyik itt?". A hölgy, aki kérdezett egy extra méretű mikrofont tartott a kezében mögötte, pedig ott állt a kamerás ember. Itt valami riport féle készül, ha találnának valami értelmes riport alanyt és nem engem faggatnának. Főleg úgy, hogy teljesen vagy majdnem teljesen lenyűgöz a hölgy szépsége. Valami értelmesnek tűnő beszédet sikerül magamból kinyögdécselni, de hogy hogyan azt nem tudom. Azt se vettem észre, ahogy jöttek, azt se, ahogy mentek. Állandóan húsz-harminc ember vesz minket körbe, valaki mindig kérdez, szóval megy, együtt a rögtönzés a teszek-veszek meg minden. Pörgünk, mint a ringlispíl. Segítség is van, befut Magyar Gyula népi iparművész Pécsről. Ahogy a standjától el tud lógni szalad esztergálni. Nagyon tud és látszik, hogy szereti is a szakmát és mintha szívesen tanítana is.

Érkezik egy potenciális vevő, neki és magunknak is üzembe helyezzük a harmadik gépet. Kap anyagot, némi kis oktatást, késeket és már pörget. Kicsit zavarban van, magára hagyjuk, had járja a maga útját. Jön, egy borász segítséget kér, a Gyula elvállalja, anyag van, hozhatja a méreteket. Nagy a tempó és nagy itt a sokadalom. Ha valami zavar van az nem látható, mert megoldjuk. Nem tudunk köszörülni. Vizes köszörűt kaptunk, de van egy kis bibije, így a szomszéd kiállítókhoz járunk köszörülni.
Velem mi van? Egyre furcsábban érzem magam. Most éppen csak ketten vagy hárman nézelődnek, meglógok egy (cigire) kis hihire. Megvan, mármint a bajom forrása visszafelé a kis helységből még az arcom is kisimul. Még egy kávét is fizetek magamnak így azért kicsit jobb hangulatban térek vissza a gépekhez.
- Hol van Bálint?
- Hazament ebédeli és még nem jött vissza.
- Igen? Most hány óra van?
- Három.
Futás. Felkapom a nagy kőris tálcát, vissza a büfés sátorba, sült krumpli, sültkolbász, görögsaláta rendel. (A büfés erősen szemez a tálcával, viszont az árból nem enged)
Mire visszaérek Bálint is ott van. Ő kimarad az evésből, mi eszünk, mint a farkasok.
Ránk fért, meg az is hogy befejezzük, mert már megint itt a tömeg. Kicsit kisebb fordulatszámon, de újra indul a ringlispíl.
Bálint és Gabó politúroznak egy ütött-kopott fűszertartót, lassú és nem látványos munka. Szóvá is teszem. Hiba. Igen hiba a részemről, még ha véleményem nem is változott, hogy ez a munkaidő igényessége miatt nem ide való. Végeredmény láttán és azt tudomásul véve, hogy egy ilyen rendezvényhez hozzá tartozik, az egyéni kapcsolatteremtés, nem kellet volna szólnom. Csak remélni tudom, hogy sem Őket, sem másokat nem bántottam, vagy sértettem meg.
Saját ügyeim. Nos, ez se ment simán. Fotózás. Úgy érkeztem, hogy utasításba kaptam (a tettes társ Román László) "ha már ennyit dolgoztunk rajta rengeteg fotót csinálj". A szándék megvolt, még a masina is, még elő is vettem és készítettem két képet. Gépet lerakva bekapcsolt állapotában öt vagy hat órát hagytam pihenni. A gép pihent az akku lefogyott a tulaj meg lökött, mert a tartalékot a dohányzó asztalon hagyta otthon. Még sikerült a telefonnal két képet készítenem, de mára csak ennyi jutott.
Tényleg mert a következő rész már egy új nap új reményekkel, új folytatással.

Második nap!
Vagy az első? Kicsit egybeszaladtak a napok. Fáradtságtól nem tudok elaludni. Valamikor éjfél felé aztán beájulok. A kitörő vihar hangjaira térek magamhoz. Hajnali 3 óra, becsukom a fürdőszoba ablakot és vissza az ágyba. Mozdulatlanul fekszem és fázok. Ismerős jelenség egy kis kimerültség, ennyi csak. Öt óra környékén végre alszom, majdnem a reggelit is lekésem. Rozsdás ízületeim bemozgatása valamint egy jó kis fürdő, úgy-ahogy helyrehoz. Az asztalnál csak úgy mellesleg érkeznek a jó és a rossz hírek. Jó, hogy a megyei újságban a rendezvényről szóló írást Gabó fotója illusztrálja. A rossz, benne voltam a tv-ben. Jó kis közönségriogató lehetett. Remélem, a Sopron Tv Híradója nem tiltja le a csinos riporternőt miattam. A szokásos "majdcsak lesz valahogy" jelszóval irány a kiállítás.
Mire oda érek az eső is megjön, és Droti is érkezik. Már az este tudtam, hogy itt van, családostól jött egy kis soproni hétvégére. Előző nap folyamatos kérdése, "Melyik az a szegmentált esztergálás?", "Ki az a Drótos Imre?". Most itt van és se Ö, se én nem tudjuk, hogy mi lesz a mai nap, minek is nézünk elébe. Ha tudom, lehet el is bujdosok.
Tegnap nem kevés forgácsot hagytunk magunk után. Most ha nem is rend, de gyönyörű tisztaság fogad minket. Köszönjük! Ez így egyszer leírva kevésnek tűnhet, de szorozzák meg százzal és így tisztelgünk a takarító személyzet előtt.
Az eső esik, időnként szakad. Bemutatkozás, kirakat rendezés után laza napra várva nekiállunk bütykölni. Nézem a negyedik gépet, valahogy működésbe kéne hozni. Kéne egy villanyszerelő. Két lecsatlakozásunk van 380-ra, az egyik jobbra, a másik balra forgat. Majd próbálkozom nem elfelejteni és valaki illetékest keresni, aki segíthet.
A sátor főbejáratával pont szemben van a helyünk. Néhány esernyős ember ugrál befelé, kerülve az esőt, jönnek a látogatók.
Imre elment kicsit nézelődni. Bálint és Gábor folytatja a politúrozást. Szemet és szívet gyönyörködtető az, amit csinálnak. Kifogásaim ellenére (titokban, amikor senki se látta megsimogattam, megtapogattam). Nagyon tetszik! A gondolat, hogy ki kéne próbálni itt motozik bennem. Szóval bambulok és mélázok. Na, jó, valamit csinálnom kéne. Visszafordulok a főbejárat felé, szembe a szabad gépnek.
Máriám sörgess meg és ne hagyj el!
A lábam elgyengül, el hágy minden erőm. Futnék, de nem lehet, már be vagyok kerítve.
Velem szemben felsorakozott egy osztály, élükön a tanár úrral. Tőlem jobbra, elzárva a menekülést, szintén kisebb csoport áll.
(Román Laci hol vagy? Te is, én is könyvekből és az Internetről tanultuk a kezdeti lépéseket a faesztergályozásról. Elsőre egymás előtt esztergáltunk nyilvánosan, nem kis zavart okozva magunknak. Ez a zavarodottság már egyszer átsegített egy nyilvános szereplésen, most is segíthetnél. Nem nevetgél és kacarászik, hanem együtt érez és segít!)
Tanár Úr elkezdi az órát. Időt és némi energiát adva a gondolataim és gatya összeszedésére.
Sérteget. Mesternek hív. Ezt azért mégse. Szólok, hogy Frédi és csak hobbi. Kis nevetgélés, oldódás a részemről. Anyag fel a gépre, nagyolás, leszúrás, valami alak kicsalogatás az anyagból. Halványan még rémlik, megköszönik a rövid bemutatót, és tovább mennek. Mire felnézek mindenütt emberek. Sem az eső, sem a tv szereplésem nem riasztott el senkit. Bátrak, nagyon bátrak. Könnyű nekik Ők sokan vannak, mi meg csak páran. Ők tudják, hogy mi érdekli őket, mi meg nem, hogy hol segítsünk. Száz szónak is egy a vége, beindul a dili, teljes gőzzel hiper sebességre kapcsolva, hogy ne tudjuk mi lesz a következő pillanatban.

Ídézet a bemutatkozásából:
Örülök, hogy segíthettem Sopronban, bár ha tudom, hogy olyan körülmények lesznek, vittem volna a vésőimet, mert ugye mindenki a maga vésőjével.
Magamról: kb. 25 éve próbálkozom az esztergályozással. Egy nagyon rendes MESTER-től, Fuchs Jánostól tanulgattam fokozatosan. Most vagyok kb. a felénél annak, amit meg szeretnék tanulni.
Az esztergálás olyan, mint a zongorázás. Ha csak nézed, rém egyszerű, de ha odaállsz, rögtön látod, hogy milyen összetett dolog.
Sajnos/?/ még dolgozom, így ezt csak az ellopott időben tudom gyakorolni. Van egy belsőépítészettel foglalkozó asztalos cégem, ahol az eszközök megvannak, csak az igazi jó asztalosokból van kevés.
Szeretném a szakmunkástanulóimmal az esztergálást megszerettetni, bízom benne, hogy hozzájárulhatok ahhoz, hogy ez a szép mesterség tovább éljen.
Jenő köszörül. Még viszek neki késeket had "gyakoroljon" (háááát peeersze - a szerk). Szomszéd stand aranyszívű ezermestere segít neki, én fotózók. Tegnap csúnya letolást kaptam "a kis köpcös" barátomtól a "hanyag", "trehány" (folytassam?) fotózási teljesítményem miatt. Egy katt már van, később lesz még egy és mára is ennyi, csak akkor ezt még nem tudtam.

Már hozzám is lép egy idősebb úr. Olyan igazgató félének látszik, hangja nyugodt és udvarias.
- Szabad valamit mondanom?
- Persze.
- Meg is mutathatom?
- Úgy az igazi.
Túlhúztam a kis holker kést, szembe mentem a bütünek, ezt mutatja. Mentegetőzöm, no nem nagyon, mert igaza van. Izgalom ide, nyilvánosság oda, illendő azt a kevés tudásomat előszedni és nem bakizni (már megint szerénykedsz - a szerk.). Volt baki a részemről jócskán, remélem talán máskor kevesebb lesz. Következik az örök téma. Életlen a kés. Ki, mit tanult. Ki, milyen élszöget ad a késének. Kell-e fenni, vagy nem kell fenni. Szóval ez az örök téma. Meg kell hallgatni, meg kell nézni, és ki kell próbálni. Ízlés és a gyakorlat dönt, hogy ki mit használ. Invitálom egy kis köszörülésre. Mentegetőzik, nem akar beleszólni de, jön. Mire a köszörülés beindul némi ismerkedésen is túljutunk. Nézek, mint a luki nyúl, a HF egy regisztrált tagjával ismerkedem. "Keblemre magyar" ha ezt nem is, belül örülök, de nagyon. Nos, akkor bemutatnám:

Fakéz = Köpf Jenő

Ahogy forgolódom a tömegben, keresvén a helyet egy jó fotóra, valaki a vállamnál fogva finoman félre irányit, nehogy letapossam. Szembe fordulok vele egy bocsánatkérésre. Ez a sok meg a sokk.
Erich Humer a Holzmann Ausztria tulajdonosa áll velem szemben. Kölcsönös üdvözlések után beindul a beszélgetés. Igyekszem a kis csapatot bemutatni, még tolmácsunk is akad, mert Előd Albert a munkatársa éppen valahol dolgozik. Jöhetne a császári szöveg, hogy "minden nagyon szép, minden nagyon jó" de minek. Látszik a szemén, tetszik neki, amit lát. Mintha mindenki ide érkezne, és nem akarna tovább menni, tetszik, amit látnak. Persze mindig van kivétel. Bátran hátat fordít mindenkinek, kifelé menet bekiabál "Szar az egész, én már nagyobbakat is esztergáltam, nem értenek ezek semmihez!". Nos, kommentáljam? Minek? Ismerem, tudom ki ö, elfér, egy marhával több vagy kevesebb.
Érkezik borászunk, hozza a méretet, jön Gyula esztergál. Készülnek a lámpatestek. Közben Droti is gépre kap, készülnek a kis mogyorós tálak és közben magyaráz, mutogat, teszi a dolgát. Újabb megbízás, fát hoznak, szeretnék, ha kipróbálnánk. Hőkezelt tölgy és nyár, új Magyar szabadalom. (Ezt még folytatjuk, máskor és máshol) Jön Szlovákiából egy asztalos, hobbiból esztergál. Invitálom, álljon oda egy géphez próbálja ki, szabadkozik, előbb szétnéz. Mikor vagy negyedszerre odajön, előhúz a hátizsákjából három vagy négy munkát, leteszi az asztalra és ott hagyja. Egy áttört gyertyatartó és tálkák, diófából, nagyon szépek. Nem esztergál, mintha zavarná a sokadalom. Jön egy hentes, akkora, mint egy két ajtós szekrény, a kezét ráteszi a szegnyeregre, csakhogy el nem töri. Faragni szeretne, viszem a Pilanához, többször visszajön, elégedett.

Hozzám is megjöttek a tegnapi érzések. Már tudom mi ez, kishelység, nagytálca, büfésátor. A hölgy megint a tálcával szemez és nem velem, árengedményt megint nem ad. Vissza a sátorba ebédelünk, Jenő is velünk tart. Lecsusszan az utolsó falat, már mennem kell. Megjött a tegnapi vevő, a feleségével. Emberünknek sugárzik az arca. Úgy is van, a család rábólintott. Megvan a pénz és a családi áldás, gazdára lelt a gép. A nyugdíjas tanár néni is éppen úgy örül, mint a férje. A HF nevében egy kész munkával és némi gyakorlásra való faanyaggal mi is segítünk.
Ott folyatjuk, ahol abba hagytuk, rögtönzünk, ha kell, esztergálunk, ha kell, beszélgetünk. (ha nem is kell - a szerk.)
Hat óra után a biztonsági őrök megjelenésével zárul a vásár. Gabó valamikor kora délután hazaindult, Imrével kettesbe maradtunk a végére. Hogy Jenő és Bálint mikor mentek el gőzöm sincs. Zárjuk a mai napot.
Nem semmi volt a mai nap! Hát nem. Rám még várt a szokásos esti beszámoló. Megpróbáltam elsumákolni a fotózást, de Laci barátom rákérdezett. Kinyögtem a bűvös számot kettő. Rövid hallgatás után egy lemondó hang közölte "erre mit mondjak". Semmit. Értem.
A nap bakija.
Elkövette Túri Alfréd.
Bálint félre hív. Másodmagával álldogál.
- Ismeritek egymást nem?
- Nem.
- Tényleg?
- Komolyan nem tudom ki Ő.
- Szixai László
Nagy égés. Ő az Auró Magyarországi képviselője. Baj ott van, hogy mindig egy másik személlyel együtt találkoztam vele. Ahogy ez lenni szokott nem Őt azonosítottam a névvel.
Bocsánat, de én is lehetek gyagya. De ennyire? (ugyan már, ne szabadkozz, csak hozod a formád - a szerk.)

Szombat
Éjszaka megint vihar van. Változatosság kedvéért most a bejárati ajtót rángatja, csapkodja. Kulcsra zárom és máris csend van. Rutinosan előkotortam a tartalék takarót így az éjszaka nem fáztam. Viszonylag frissen ébredek, némi tollászkodás és egy gyors reggeli után irány a kiállítási csarnok. Fotózok. Nem sok értelme, de kattintgatok. A standok letakarva, sehol egy lélek, vagyis a biztonsági őrök figyelnek, így nem nyúlok semmihez. Korrekt egy társaság és még segítőkészek is, ha kell.

Itt egy príma kis eszterga, a Fa Elefánt Kft. hozta Wood Master a márka, az ára és a felszereltsége profiknak való. Ismerem a tulajdonost, több mint egy éve hozódik, hogy felkerüljenek a HF oldalára, napközben többször jár felénk. Nem szól, de látni vélem tetszik neki, amit lát.
Kis asztali faeszterga, Francia gyártmány angol szabvánnyal. Őket most látom elsőre, Imre ismeri, hiszen ilyen gépe van. Letakarva valahol van egy Bernardo gép nem piszkálom hátha napközben lesz még időm fotózni. Tavalyi információ, hogy szombaton nagyon kevesen voltak a rendezvényen. Én már csak azt hiszem el, amit látok, sem eső, sem más egyéb visszatartó erő nem riasztotta el a látogatókat, hogy szerény kis Faesztergályos Napok című betét programot ne csúcsra járassák.
Sietek, kattog a masina, csak itthon derül ki, hogy még a napocskát is telibe fotózóm, pár (jó pár) kép elszáll a levesbe.

A Fadoktornál kicsit elmélázok, nem a tiszta szép anyagok, hanem a göcsök, csomók, csavarodások, kinövések hoznak lázba. Tovább, ez most nem erről szól. Nicsak egy csavar, "mert ez műanyag", a miénk (Gáboré-volt) szerintem szebb.
Kezdenek jönni a résztvevők, kotrok vissza a gépeinkhez, még egy fotó útközben a késesnél. Egy ötletes kis maszek polírozó.
Nálunk is van némi újdonság és érdekesség. A Holzmann jó kis készleteket pakolt össze, hétdarabos profi készletük nagyon megdobogtatja a szívem. Van más, amit még vinnék, de most nincs rá tehetség.
Megjött Imre, valami értelmesnek látszó dologba kezdenénk, mert igaz, hogy csak még a szomszéd standokról a kiállítók látogatnak, de már jönnek. Ellenőrzöm a nagygépemet, tegnap párszor visszaesett a beállított fordulata, most minden rendben, jöhet a menet.
Jött. Úgy, mint verőfényes napsütésben a villámcsapás. No azért ne túlozzunk! Sokan voltak, de nem annyian, mint az előző két nap. Más kiállítóknál is beindult az élet. Zajlanak, a bemutatók, dolgoznak a gépek. A 220 V kicsit túl van terhelve, az inverter levédi a gépemet, csak két gépünk marad. Senki nem tud róla, én meg nem verem nagydobra, mivel csak ketten vagyunk. Mégse, hárman két géppel. Miellőt még összezavarodnék, inkább leírom, hogy is volt ez.

Tíz óra előtt jön Magyar Gyula. Nem semmi, amit művel, két csúcs között készíti el a harmadik lámpatestet a borászunknak. Pontosan méretre és mindkét végén üregesre, mindezt teszi, olyan sebességgel mintha kergetnék. Siet vissza a sátrához árulni, mert jönnek a látogatók. Beszélgető partnereim is visszamennek a standjukhoz. Valamit matatok a gépnél.
- Jó napot kívánok!
Engem keresnek.
- Golen János vagyok.
Megjött Jani a faműves. Kér egy kis gépismertetőt, és már dolgozik is. Van némi kifogása is, de hamar belátja, ezen nem tudunk segíteni. Alacsony neki a gép. Ja kérem, Sopron a kosárlabda sport egyik fellegvára, Jani nem nagyon lógna ki valamelyik csapatból magasságilag. Pörget, de hogyan.! Egy hozzám intézett üzenetében azt írta "kezdő faesztergályos". Ahogy dolgozik nem kezdőre vall, sőt olyan technikát használ, ami a régi iskolára emlékeztet. Egy pohár üregelésénél látszik a múlt idő. Sajnos már délben családi program miatt mennie kell. Immáron tényleg ketten maradtunk. Imre dolgozik, én a számat jártatom. Persze neki is kell beszélgetnie, faggatják rendesen, állja a sarat.
Bálint ma nem jött. Ezt meg se kéne írnom, mégis megteszem a következő sorokért.
Horváth-juhász Bálint!
Örülök, hogy megismertelek.
Bognár István fafaragó barátom mondta nekem egyszer "a fával foglakozó emberek többsége csendes visszahúzódó típus, inkább a fával mint az emberekkel foglalkoznak". Öcsi Bácsi (mert ez is Ő) fia, aki rönk bútorokat készít, közel a negyvenhez, mikor megkérdezték, hogy Ő miért nem farag azt a választ adta "még fiatal vagyok hozzá".
Bálintban, személyes találkozásunk és a bemutatkozását olvasva egy érett fával foglakozó ember vonásait vélem felismerni. Tudd, hogy szurkolok neked, és ha tudok, még segítek is.
Hamarosan alkalmunk lesz újra találkozni, bízom benne, hogy Te is ott leszel.
Bálint!
A következő sorok nem neked szólnak csak, mint egy apropó, hogy a véleményemet leírhassam. Remélem Te és mások is értik.
Azt mondtad, igaz finomítva írom "nem nekem való ez a bohóckodás". Igazad van, senki se tegyen olyat, amit, a habitusa nem enged számára. Szerintem kihal a cirkusz bohóc nélkül, most én voltam a bohóc és a pali madár. (Magamat kigúnyolom, ha kell, de másnak...)
Bízom benne, hogy ha kell én is és mások is felvállalják a bohóckodást a fáért, a szakmáért, a hobbijukért, esetleg az emberért. A lényeg az "ügy legyen nemes, a vér és a gyalázat másé legyen". Ja és kell, egy kis cirkusz.

Erről ennyit vissza a történésekhez.
Megyek kávézni, a büfés lány az előttem állokon átnézve kérdezi - Kávé?
Igen - válaszolok némileg meglepődve. Félreállok, mert készül a kávém, és nem én következnék a sorban. A lány meg rákezdi mondani, levegőt is alig vesz.
Voltunk bent. Megnéztük a kiállítást. Nagyon szépek, gratulálunk. Menyibe kerül az a nagy váza, az a sokszínű? Eladó egyáltalán?
Mondok valami árat, és próbálom az árushelyek felé irányítani.
Hű-ha az nagyon sok, nekünk nincs annyi rá, amott meg sok az egyforma. Lehet alkudni?
Nesze neked Frédi. Két napig alkudoztam a kajára, most visszakaptam, nevetnek a barátnőjével rendesen.
Alkudni lehet csak nem érdemes, a barátomnak itt van a felesége, ha benneteket meglát még az árat is megduplázza.
Nevetgélünk kicsit és húzok vissza a sátorba. Imrének nem szólok, minek bosszantsam.
Az elismerés mindannyiunknak szól, így a saját munkáim közül fogok egy gyertyatartót és egy kis mogyoróst, viszem a lányoknak. Nagy örömmel fogadták, igazi meglepi látszott rajtuk. Ha meg már alkudozás, akkor én is kialkudok két szendvicset. Adtam is meg kaptam is, és a szendvics is príma. Különben kaptunk mást is. A borászunk hozott két üveg vörösbort még tegnap. Az este az egyik felbontásra került. Nem vagyok antialkoholista, de nem túl nagy a barátság köztem és a szesz nevű italok között. Ez a bor viszont még nekem is ízlett. Ismerem a borkészítés módját a telepítéstől kezdve egészen a csapra verésig, csak a borászunk nem tudja mekkora dicséret ez az Ő számára. (Következő hetem csak a szüretelésről fog szólni) Sajnos velem előfordul, hogy nem tudom, mondtam e vagy csak akartam. Mert megérkezik és egy fúrás és egy felületkezelés után viszi a lámpatesteket. Örültem, hogy segíthettünk. Öröm volt az is, ahogy a látogatók fogadtak minket. Mit írjak, hogyan fejezzem ki azt, amit láttam tapasztaltam, jó volt ott lenni. Használjak nagy szavakat, szuper jelzőket? Minek? Ezt át kell élni és látni kell, csak akkor az igazi. (Szó nincs rá, csak képzelet...)

Mi legyen a zárszó? Köszöngessek, dicsérjek? Minek?
Megmaradt egy üveg bor, hamarosan mi, akik részesei voltunk a Faesztergályos Napok Sopron 2009 című fejezetnek újra találkozunk a palack tartalmát pohárba öntve Sopron Városára és a Sopron Holdingra fogjuk emelni.
A Selmeczi szellem jegyében: Köszönjük!

Ui: Pakolunk. Majd meg szakadunk. Érvényes a mondás a kibontott csomagolásba valahogy nem fér vissza az áru. Még egy látogatót kapunk. Érkezik dr. Komornoki László a Sopron Holdig vezérigazgatója. Megköszöni a munkánkat és a részvételünket. Elbűvölve hallgatjuk a jövőre vonatkozó terveit elképzeléseit. Lehet, hogy befutott a dolog? Úgy legyen!
Még soha ilyen kényelmes nem volt a kocsim ülése, ahogy agyongyötört testemet bele raktam.

Köpf Jenő köszörül

Balra: Drótos Imre, jobbra: Erich Humer

Egy kiállítás képei
Nagyításhoz katt a képre