Főoldal
Copyright © 2008 Hobbi Faesztergálás. Minden jog fenntartva.
 
Cikkek
Forrás: FATÁJ online 2009
            
www.fataj.hu
Magyar Famíves Céh Egyesület - értékmentés
Rohanó világunkban a faipar is oly tempóban alakul át, hogy már nemcsak az 50-100, hanem akár a 10-15 éves technikák is elavultnak számítanak - mert nem elég termelékenyek.
Alakuló közgyűlési hangulat
Nap mint nap jelennek meg új anyagok, gépek, technológiák
Ma már nem kell feltétlenül fásnak lenni ahhoz, hogy valaki bútorüzemet, belsőépítészeti céget, ablakgyártó műhelyt tulajdonoljon és/vagy működtessen. Elegendő, ha a vállalkozónak pénze van. Ami nem elég termelékeny, és nem hozza vissza elég gyorsan a befektetett pénzt az nem kell, az értéktelen, útban van, mehet a szemétbe. Súlyosan terheli a helyzetet a hagyományos faiparok körében jellemző kis- és középüzem-ellenes adózási rendszer, de közbeszól a világ általános változása is, hiszen ki csináltat ma pl. szekeret vagy falétrát?
Így szűnnek meg végleg a nehéz időket túlélt asztalos-, kádár-, bognárműhelyek, dinasztiák, de akár szakmák (pintér, mintakészítő, teknővájó) és szakágak is. A korábban szinte kizárólag kéziszerszámokkal dolgozó szakemberek izgalmas, több generációt kiszolgált (gyakran monogramos, néha díszített) szerszámai, eszközei leggyakrabban már csak a helyet foglaló dolgok. A köztudatban még él a valamikori szerszámokkal szembeni tisztelet, de megállíthatatlanul terjedő szemlélet szerint azok már csak kacatok, jobb esetben az ócskapiacon eladható régiségek. Nemegyszer a csődbe ment vagy kiöregedett mester maga dobja ki a dédapától örökölt nútgyalut, ropántot, a faszorítókat, esetleg magát a gyalupadot is.
Hagyományos rönkfűrészelés Hagyárosböröndön
A régi szerszámok, eszközök pedig mesélnek az értő kutatónak. Több száz, néha több ezer éves történeteket! Százötven-kétszáz éves történetet a dupla gyalu vagy a csiszolópapír, pár száz éves történetet pl. a gyalupad, a keretes fűrészek, a gyaluk, a párhuzamvonalzó, a csavaros szorítók, a furdancs; ezeréves történeteket a rókafarkfűrészek, a vonókés, a profilvésők; két-háromezer évnél is régebbit a lyukvésők meg a cigányfúrók.
Egy elkopott talpú, cserélt szarvú, faragott, datált gyalu történetében három-négy asztalosgeneráció lelke, több ezer vagy tízezer óra munka, mérhetetlenül sok tapasztalat, kultúra és sok-sok szépséges bútor van.
Csak azt meg kell látni, meg kell érezni, meg kell őrizni és lehetőleg továbbadni! Ma még sokan vannak, akik őrzik ezeket az értékeket, tudatosan gyűjtik és használják a régi szerszámokat. A legjobbak igyekeznek tanítani, másoknak is átadni a szakma fortélyait, a szerszámokban és célszerű használatukban megtestesülő tudást.
A tudatosan gyűjtők munkáját alig hozzáférhető korabeli katalógusok, nehezen megszerezhető, a szerszámokat is bemutató szakkönyvek, illetve ritkábban, az interneten elérhető információk segítik.
Sajnos a szakmatörténettel foglalkozó magyar nyelvű, és saját emlékanyagunkat feldolgozó szakirodalom meglehetősen szegényes. Néhány megszállott szakmatörténeti kutató cikkein és egy-két szakkönyvön kívül alig van magyar nyelvű írott anyagunk.
Az alapító csapat zöme
áNagy hiányt pótolt és a faipari szerszámok gyűjtésével foglalkozók számára igen értékes könyvet jelentetett meg 2005-ben (magánkiadásban) Recska Endre okleveles faipari mérnök: Fafeldolgozó vasszerszámok védjegyei (Bp., 2007. Alcíme: Fafeldolgozó vasszerszámokon található bejegyzett védjegyek az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország területén 1876-1945). A könyvben a szerző a famegmunkáló szerszámok több mint 1200 szerszámbélyegét, "törvény által bejegyzett védjegyét" gyűjtötte össze, rendszerezte és mutatta be. A sokéves kutatómunka eredményeként született munka pillanatnyilag egyedüli katalógusként segíti a gyűjtőket valamely szerszám (acél részénél) a gyártó és a szerszám korának azonosításában. Hasonló mű eddig külföldön sem igen jelent meg.
A ritka szakkönyv híre lassan, de biztosan terjed. Egyre többen ismerik meg a könyvet, majd ennek hatására egyre több szerszámgyűjtő és a szakma múltjáért aggódó fás jelentkezett a szerzőnél, kezdetben csak egy-egy baráti látogatás javaslatával. Az első komoly találkozó 2008. júniusban Hagyárosböröndön (Zala megye), Németh János portáján volt.
Cserkúti eszmecsere
Tíz vendég (Budapesttől Sopronon át Pécsig) csodálta meg itt a házigazda restaurátorműhelyét, hatalmas szerszámgyűjteményét, deszkametsző fűrészbakját és még sok más érdekességet. A résztvevők a személyes bemutatkozások utáni beszélgetés során döntöttek egy olyan egyesület létrehozásáról, amely vállalja az eddig magánemberként vagy szűk baráti csoportként működő gyűjtő-bemutató tevékenység koordinálását, fejlesztését és országos szintre emelését.
A 2008. november 29-i budapesti alakuló közgyűlésen 12 fő "mindenre elszánt" alapító egyhangúlag szavazta meg az értékmentő egyesület megalakítását.
A közhasznú egyesület neve: Magyar Famíves Céh Egyesület.
Az alapítók között egyetemi professzor, nyugalmazott szakfelügyelő, egyetemi és középiskolai tanár, néprajzos, muzeológus, restaurátor, asztalos és néhány segítőkész, támogató feleség is található.


Kivonat az alapszabályból

"Az Egyesület célja: A famíves hagyományok felkutatása, megismerése és megismertetése, megőrzése, ápolása, élő műhelyek kialakítása, a szabadidő kulturált, közösségi eltöltése. A famíves mesterségek szerszámainak gyűjtése, ezekből gyűjtemény létrehozása és bemutatása, használatuk elsajátítása, a hagyományos technikák megismerése, megőrzése és továbbadása az ifjúságnak. A famíves kultúra tudományos igényű kutatása, dokumentálása, rendszerezése és bemutatása. Együttműködés múzeumokkal, oktatási és tudományos intézményekkel. A famívesség fellelhető értékeinek gyűjtése, restaurálása, bemutatása. A famíves társadalom életvitelének, szokásainak, ünnepeinek megismerése és megismertetése. A céhhagyományok megismerése, bemutatása és értékeinek átmentése mind a jelen érdeklődők, mind az utókor számára.
Szakkörök, szakmai technikai bemutatók szervezése, alkotótelep kialakítása, új értékek teremtése.
Az Egyesület céljainak elérése érdekében pályázatokon való részvétel. Kiállításokon történő egyéni és csoportos megjelenés elősegítése, támogatása és megszervezése. Más hazai és külföldi szervezetekkel, intézményekkel, szakemberekkel kapcsolatok megteremtése és együttműködés az Egyesület céljainak elérése érdekében. Az Egyesület feladata: Az Egyesület tagjainak és a tevékenységben részt vevő, vagy az iránt érdeklődő más személyeknek, a magyar famívesség hagyományainak, fellelhető eszközeinek megóvására, természetszeretetre, közösségi tevékenységre, egészséges életmódra való nevelése."

A néhány hete hivatalosan is bejegyzett közhasznú egyesület még híján van kapcsolattartó fórumnak és emblémának, de rövidesen elkészül a honlap, ahol nyilvánossá teszi az Egyesület konkrét terveit és elképzeléseit is.
Szemerey Tamás, Pauló Tamás