Esztergált lámpa díszítő marása

A famegmunkálásnak és díszítésének sokféle módja ismert és űzött elfoglaltság kis hazánkban is. Majd mindenhol megjelenik a fa díszítése, szebbé tételére való törekvés. A faesztergályos fogások között is találhatunk sokféle módszert, mint például az égetéssel történő díszítő csíkok elhelyezése, vagy akár a kimunkált felületek viasszal történő felület kezelése. Azonban egyre inkább teret nyernek a felsőmarók is, melyekhez egyre több profilozott díszítő bit kapható, de marással is szép motívumok csalhatók elő az anyagokon. Most olyasvalamit szeretnénk bemutatni, amikor e két eszköz találkozik.
 
Vissza                                                Főoldal
Medvegy János
A lámpa elkészítését, a foglalatot tartó testrész kiesztergálásával kezdjük. (1., 2. kép)
Klasszikus hossz-esztergálást alkalmazunk, azonban fontos, hogy a középrész egy megfelelő nagyságú részét hagyjuk meg a későbbi megmunkálás céljára szabadon, (7. kép) egyszerűen csak simítsuk le. Az esztergálást követően csiszolópapírral az esetleges apró hibák kijavíthatók, de mindenképpen egy igen jó simasággal rendelkező felületet kapunk. Mi itt viaszolással kezeltük a felületet.
1. kép

1. kép

2. kép

2. kép

7.kép

7.kép

Első lépésként vonjuk be viasszal a még forgó esztergán az anyagot (5. kép), majd egy alkalmas, tiszta rongydarabbal helyileg felmelegítve az anyag felületét (6. kép), oszlassuk el azt. Törekedjünk, hogy egyenletes bevonatot kapjunk, ahol szükséges a műveletet ismételjük meg. Ez azért is fontos, mert ezt követően már nem lesz lehetőségünk ennek pótlására. Elkészültünk a lámpatartó résszel (8. kép).
5. kép

5. kép

6. kép

6. kép

8. kép

8. kép

Most kerül sor a díszítésre. Talán sokak előtt nem ismeretlen a szerkezet (9. kép), mely több nyugati, famunkákkal foglalkozó oldalon gyakorta szerepel. Sajnos, legjobb tudomásom szerint Magyarországon jelenleg nem forgalmazzák, illetve kereskedelmi forgalomban nem szerepel, lévén azért elég borsos áru eszközről van szó. Terveim között szerepel, ennek házi elkészítését is közreadni, mivel működési elve egyáltalán nem olyan bonyolult, mint azt az első pillanatban gondolnánk.
A képen látható az eszköz, amellyel ezt a speciális díszítést el tudjuk végezni. Alapjaiban az elv abban rejlik, hogy az elfordulással arányosan a marót vízszintes irányban is elmozdítsuk. Ebben az eszközben ezt drótköteles megoldás biztosítja. A felső rudazaton találhatók két darab végütköző, mely a maró mozgás-tartományát befolyásolja. Gyakorlatilag ezzel tudjuk beállítani, hol szeretnénk az anyagon dolgozni.
9. kép

9. kép

Első lépésként beillesztjük a gép befogó tüskéjét a faanyag egyik végébe (11. kép). A másik véget egy a szegnyereghez hasonlóan, egy egyszerű, hegyes köszörült csavar tartja a helyén (12.kép).
A gép, az egyes "menetek" megkezdéséhez és pozícionálásához egy 24 beosztással rendelkező tárcsával van ellátva (10. kép). Ennek segítségével határozhatjuk meg az egyes "menetek" indulási helyzetét.
Első lépésként mérjük meg a munkadarab átmérőjét (13.kép). Ebből meghatározhatjuk a henger palástjának kerületét és a marási mélységet. A maróbit megválasztásánál olyan bitet válasszunk, ahol a menetek számából adódóan még elegendő anyag marad az egyes menetek között. Miután behatároltuk a maró mozgástartományát a véghelyzet rögzítőkkel (13A. kép), hozzáfoghatunk a tényleges munkához.
11. kép

11. kép

12. kép

12. kép

10. kép

10. kép

13. kép

13. kép

13A. kép

13A. kép

Esetünkben egy 5 mm-es maróbitet választottunk, és 4 osztásonként (60 fokonként) eltolt kiindulási helyzetű bemarásokat végzünk (16. kép). A marásnál lépésenként, apránként haladjunk, ami leginkább a végén lesz nagyon fontos. A marás befejeztével ellenőrizzük annak mélységét (14. kép), aminek nagyobbnak kell lennie, mint az anyag átmérőjének a fele. Ha nem így lenne, nem mar a szerszám az anyag közepéig, és egy belső "henger" alakulhat ki, amit a méretéből és elhelyezkedéséből adódóan nehéz eltávolítani.
16. kép

16. kép

14. kép

14. kép

Különösen lényeges mozzanat az utolsó két marási művelet. Vegyük számításba, hogy itt már gyakorlatilag egybefüggő farost már nincs, a legkisebb rezonancia, vagy rejtett repedés gyakorlatilag az eddigi munkánkat tönkre teheti. És akkor kezdődik minden elölről. Éppen ezért ilyenkor a szokásosnál is óvatosabban kell a marást megejteni. Ha az elején sűrűbb hálózatot alakítottunk volna ki, akkor ez növelte volna az anyag sérülésének lehetőségét.
Kiemelve a megmunkáló eszközről, visszahelyezzük az eszterga gépre, kézzel óvatos, finom mozdulatokkal csiszoljunk meg minden egyes felületet mind a külső palástnál, mind a belső részeken (18. kép). Ha a mélység mégsem volt elegendő, akkor a megmaradt középső részt óvatosan törjük ki a helyéről egy vékony késsel vagy alkalmas szerszámmal. Nem maradt más hátra, mint a talp rész kiesztergálása, amit kereszt irányú esztergálással tudunk elvégezni (19. kép).
18. kép

18. kép

19. kép

19. kép

Felvetődhet a kérdés, miért nem tettük ezt meg már előbb, végeztünk el minden esztergályos műveletet? Nos, a válasz roppant egyszerű. Mint ahogy az előzőekben is utaltam rá, a díszítés utolsó szakasza kritikus, ha akkor a munkánk tönkre megy, akkor mindent kezdhetünk elölről. Megmunkálás szempontjából közelítve, egyszerűbb egy meglévő csaphoz furatot készíteni, mint egy furathoz csapot. Lévén az előző esetben van mód a belepróbálásra, míg két csúcs közötti esztergálásnál, ez kissé körülményesebb. Ez is indokolja, hogy ez a rész készül el utoljára. Itt van lehetőségünk az esztergálás közben megállva ellenőrizni a furat szélességét (21. kép), két darab mennyire illeszkedik egymásba, szoros kapcsolat esetén annyit bővíteni a furaton (22. kép), hogy az stabil kapcsolatot eredményezzen. A talp elkészültét követően az előzőleg már ismertetett felület kikészítés történik, a lámpatartóhoz hasonlóan, viaszolással.
Végül nem marad más hátra, mint hátradőlve gyönyörködni a tárgy szépségében (23. kép).

21. kép

21. kép

22. kép

22. kép

23. kép

23. kép

Copyright © 2008 Hobbi Faesztergálás. Minden jog fenntartva.