Alapok faesztergakés élezéséhez

A fa megmunkálása során nagyon fontos, hogy a simító és más alakító kések megfelelően élesek legyenek, mert így érhető el, hogy a kialakított él vágja és ne roncsolja a farostokat.
A kezdők számára gondot jelent az első lépések megtétele, hiszen ez könyvből a legkevésbé megszerezhető ismeret, most itt, egyfajta mankóval a köszörülés és fenés elveibe próbálunk bepillantást engedni. Elsőként tekintsük át a köszörülés lépéseit.
A köszörűkövet két anyagból hozzák létre, a szabálytalan alakú, osztályozott szemcsékből és a kötőanyagokból. A szemcsék a csiszoló ipar fejlődésének köszönhetően lehetnek mesterséges, vagy természetes eredetűek, a kötőanyagot, pedig a tervezett igénybevétel határozza meg. Kialakítási formájuk rendkívül változatos, a tervezett feladatnak megfelelően.
De mit is olvashatunk le egy kő oldaláról, mire utalnak az egyes jelölések?
Nézzünk egy konkrét példát, egy kövön a következőt olvashatjuk: 98A 80 K 9 V
Az első szám és betű a csiszolóanyagra utal:
Korund: mesterségesen előállított Al2O3: [A]
- Szilíciumkarbid: [C]
- Bór karbid: [BC]
- Bórnitrid: [BN]
- Köbös bórnitrid: [CBN]
- Gyémánt: [DT]
A következő szám a szemcseméretre utal:
-Durva 6...24
-Közepes 3...60
-Finom 70...180
-Nagyon finom 220...1200
A betűjelölés a kötés keménységére vonatkozó jellemzőt adja meg számunkra. Ez akkor az ideális, ha a kötőanyag csak az éles szemcséket fogja meg, az életleneket, csorbákat elengedi. Ezt a képességet nevezzük a korong öntisztulási képességének.
    -Különösen lágy: A, B, C, D
    -Nagyon lágy: E, F, G
    -Lágy: H, I, J, K
    -Közepes: L, M, N, O
    -Kemény: P, Q, R, S
    -Nagyon kemény: T, U, V, W
    -Különösen kemény: X, Y, Z
Ezt a sűrűség jelzőszám követi, mely megadja, a kötő és szemcse anyagok sűrűségének arányát, a tömörséget:
    - Sűrű 0-3,
    - Közepes 4-6,
    - Porózus 7-9,
    - Lyukacsos 10-14
Végül az utolsó betű arra ad választ, hogy a kötőanyag milyen jellegű módon tartja össze a szemcséket:
    - Kerámikus kötés: [V]
    - Szilikátkötés:[S]
    - Gumikötés: [R]
    - Szálerősítéses gumikötés: [RF]
    - Műgyantakötés:[B]
    - Szálerősítéses műgyanta: [BF]
    - Sellak kötés
    - Magnezit kötés
A fenti példánk alapján egy rózsaszín nemeskorund kő, közepes szemcsemérettel, lágy keménységű, porózus tömörségű és keramikus kötéssel létrehozott kőre vonatkozó adatot adtunk meg.

Ezek alapján milyen követ válasszunk, vetődik fel a kérdés. Alapvetően minden kő alkalmas köszörülésre, a szürke kövek vídia betétes késekhez, a vörösek gyorsacélhoz alkalmasak. Kezdőknek jobban ajánlható a lágyabb, közepes szemcseméretű kő, ilyen esetekben a keletkező hő, még kialakulatlan fogás esetén sem emelkedik olyan magasra (erős nyomás hatására), mely a kést számottevően károsíthatja. Előny mellett van hátrányuk is, mert gyorsabban, de nem egyenletesen kopnak. Későbbiekben ajánlhatóak a nagyobb igénybevételre szánt kövek, lévén a gyakorlattal kialakulnak a megfelelő tartások, illetve egy finomabb szemcsézettségű kő esetén csak egy "felújító" jellegű köszörülésre van szükség.
A köszörülés menetével kapcsolatosan megjegyezhetjük: ahány ház, annyi szokás. A menete egyénenként változó, kinél hogyan alakult ki. De két alapszabályt célszerű figyelembe vennünk:
1.A kést a kezünkben biztonságos módon fogjuk, esetlegesen támasszuk meg a köszörű késtartóján, hogy azzal az esetleges baleseteket képesek vagyunk elkerülni. Viseljünk mindig védőfelszerelést!
2.A közelben valamilyen, lehetőleg fém vagy műanyag edényben, legyen víz a kés élének hűtésére. Az edény legalább akkora legyen, hogy a kést harmadáig, feléig bele tudjuk mártani, így megfelelő a hűtés, elkerüljük a kés anyagának kilágyulását.
Ennyi száraz elméleti alapokról, vegyünk egy konkrét példát, hogy is valósul meg ez a gyakorlatban.
Az egyik legtöbbet használt szerszámot, egy simítókés élkialakítását vegyük alapul.
Az él kialakításánál emeljük a kést kicsit feljebb, hogy a köszörülést ne közvetlenül az élnél, hanem az alatt kezdjük el, egyúttal igyekezzünk a élet párhuzamosan tartani a köszörű palástjával is. Határozott, vízszintes irányú folyamatos mozgással haladjunk a kés két széle között egyre lejjebb eresztve a kést, míg végül elérjük azt az állapotot, amikor szikrák nem csak az él alatti részen keletkeznek, hanem a felett is leválnak. Mozgatás közben a szerszámot lazán, de határozottan feszítsük a kőnek. A fenti műveletet ismételjük meg a kés másik oldalán is. Természetesen közben többször is álljunk meg, hűtsük vízzel a köszörült területet, kerülendő az él bekékülését.
Mint látható egyfajta negatív homorú felületet alakítunk ki, melynek hasznát esztergáláskor vesszük majd. Hasonlóan járunk el a túlsó oldal kialakításánál is. A végeredmény a jobboldali képen látható.
Holker alakító kés köszörülésekor a fenti szabályok betartása mellett a palást részt kell lekövetnünk. Ezt a legkönnyebben úgy tehetjük meg, ha kezünket biztosan megtámasztva a kést forgatjuk a köszörűn. A fenti szabályokat itt is kövessük, az él kialakításnál legyünk fokozatosak. Talán az első néhány próbálkozás eredménytelen, de a gyakorlat megszerzésével egyre könnyebben leszünk képesek elvégezni.
A köszörülés befejezése még nem azt jelenti, készen vagyunk, hozzákezdhetünk a munkához. A kés éle már ki lett alakítva, de a szabálytalan sorják - melyek az élen keletkeztek - egy aránylag durva, reszelőhöz hasonló él-kép alakult ki a köszörülés során. Az élről ezeket a szemcséket több lépésből álló fenéssel távolíthatjuk el.
A fenés során célszerű több követ is használni, durva és egy finom síkkövet, és a görbületekkel rendelkező kések esetén rádiusszal rendelkező alakos fenőköveket.
A fenésnek két alapfajtáját alkalmazhatjuk, az olajos és a vizes köves fenést. Bármelyiket alkalmazzuk is, fontos, hogy a kés élét, légyen az egyenes vagy görbe élkiképzésű, az ábrán látható módon illesszük a kőhöz. Ha negatív szögben fenünk, az él felől, csak az él végét törjük le, nem lesz éles késünk. A másik irányban voltaképpen az él nem ér a kőhöz, ekkor szintén nem érünk el eredményt.
Az olajos fenéskor egy csepp olajat cseppentünk az olajos kőre, majd ezen a kés élét biztos nyomással, mely nem túl gyenge, de nem is szinte a kőbe passzírozó nyomás, inkább rövid mozdulatokkal mozgassuk át. Az olaj a leváló fémszemcséket eltávolítja a mozgás során az él környezetéből, így nem okozunk az élen további reszelő jellegű sérüléseket.  Időközönként ruhával távolítsuk el az elhasznált olajat, a benne lévő fémszilánkokkal egyetemben, törüljük le a kés élét is, újabb cseppel kezdjünk bele a friss fenésbe. Többször váltogatva mindkét oldalon tegyük meg ezt a kés típusától függően. A következő képek ehhez nyújtanak majd segítséget.
Vizes fenés esetén célszerű, ha fenőköveinket előzőleg már vízbe rakjuk, hogy a kellő mennyiséget fel tudják venni. Itt most a holkeres kialakítású kés fenésére látunk példát. Először a külső részen kezdjük el a munkát, mivel vizes kővel dolgozunk, hosszú, széles mozdulatokra van ebben az esetben szükség. Ügyeljünk, hogy kövünk ne "száradjon ki", gyakran mártsuk a vízbe, így a leválasztott fémszilánkokat is eltávolítjuk. A belső profil esetén viszont megfelelő görbületi sugárral kialakított kővel dolgozzunk. Fontos megjegyezni, hogy elkerüljük az esetleges sérüléseket, tartó kezünk hüvelyk ujjával úgy fogjuk a kést, hogy a kő vége azon előbb ütközzék fel, mielőtt a másik vége az élhez érkezne. Kellemetlen élményt okoz, egy éles, szúró él okozta seb.
Többször váltogatva a külső és belső részek fenését, először durva, majd finom kővel folytatva, végeredményül kellően éles, szerszámot kapunk. Nagy előnye a módszernek, hogy a későbbiekben, nem szükséges a kést köszörülni, elegendő használat előtt megfenni, hogy eredeti élességét visszakapjuk.
Még egy igen fontos adalék a köszörüléshez kapcsolódóan. Ha gyengébb minőségű anyaggal dolgozunk, a köszörűkövünk szinte ontja a szikrát, a szikrakép fehér, összefüggő, ami karácsonykor biztosan jól mutatna, leginkább jelzi, a kés többször fog élezésre szorulni. Kemény, edzett acélanyag estén a szikrakép szakadozott, inkább sötét.
Összegzésképpen mindenképp ki kell hangsúlyoznunk egy tényt. Az itt leírtak, valamint a rajzokon látható ábrák igyekeztek egyfajta segítséget nyújtani azoknak, akik most kapcsolódnak e szép mesterség, hobbi művelésébe. Ez a negatív hajlat két dolgot biztosít a tapasztalatok alapján. Egyrészt az anyaggal érintkező felület csökken, kisebb erővel esztergálhatunk, könnyebb a faanyag megmunkálása. A fenés is az él környezetére koncentrálódik, könnyebb így a szerszám megmunkálása is.
Természetesen az itt leírtak nem szentírások. Ahogy madarat tolláról, faesztergályost késéről lehet felismerni. Különösen ezzel a szép hobbival ismerkedők számára próbáltunk egyfajta támpontot adni, valamiféle szamárvezetőt a kezdeti lépesek megtételéhez.
De nem csak a faesztergályosokra gondolunk itt.
Ez a művelet az egyik olyan fontos kiegészítője a famunkákkal foglalkozóknak, amely a szép, esztétikus és pontos munka alapfeltétele. Köztudott, hogy az üzletekben kapható késkészletek, asztalos vésők, leginkább egyfajta nagyolásos megmunkáláson esnek keresztül, végleges kialakításuk saját személyiség jegyeink által befolyásolt. Ha még oly soknak, elpocsékoltnak tűnik is ez az idő, mindenképpen fordítsunk figyelmet rá, a tapasztalat szerint bőségesen megtérül a befektetett idő.
Soha ne feledjünk el az aranyszabályt:
Csak éles szerszámmal érhetünk el jó eredményt!
Végezetül itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetemet fejezzem ki Somogyi Tamás kedves fórumtársunknak, a cikk megírásához nyújtott segítségért.
Vissza                                               Főoldal
Medvegy János
 
Copyright © 2008 Hobbi Faesztergálás. Minden jog fenntartva.