Főoldal
Vissza
A most következő leírás segítségére kíván lenni mindazoknak, akik nem idegenkednek a kézi munkától, és egyszerű eljárással míves dolgokat szeretnek létrehozni.
Bár hazánkban is örvendetesen egyre több barkács áruház-lánc jelenik meg, azonban a kínálat sajnos az egyszerű tömegáruk formájában ölt testet. Mindazok, akik mindezek ellenére szeretnének mégis egyéni kivitelű díszítéssel rendelkező tárggyal meglepni valakit, vagy csak saját örömükre szeretnének belevágni, de nem tudják hogyan, nekik szól ez a cikk.
Koloniál oszlop
Copyright © 2008 Hobbi Faesztergálás. Minden jog fenntartva.
Ma immár ismét reneszánszát élik a régi stílusok, és ezek közül is az egyik legmeghatározóbb és jellegzetes díszítésként alkalmazták a koloniál oszlopot.
Egy ilyen díszítő elem elkészítését szeretnénk most itt közreadni.
Az oszlopot nem csak esztergával rendelkezők készíthetik el, ezért bátran ajánlom a hobbi szinten fával foglalkozóknak is, különböző átmérővel rendelkező farúd anyagok ma már szinte mindenhol beszerezhetők.
A faesztergályosok némi előnnyel rendelkeznek, hiszen tetszőleges átmérőben és hosszban dolgozhatnak, de ez pusztán technikai kérdés.
Bár a lépések egy részéhez szükséges, és megkönnyíti a munkát egy faeszterga, de ez ne tántorítson el senkit, hogy e nélkül nem is vág bele. De a szavak helyett immár fogjunk bele.
Klasszikus fogásokkal két csúcs között dolgozva, alakítsunk ki egy megfelelően választott anyagból hengerformát, mely egyenletes átmérővel rendelkezik.

Első lépésként mérjük meg az anyag átmérőjét. Általánosan az a vélekedés, hogy egy oszlop arányos mivoltát leginkább az szolgáltatja, ha egy menet emelkedése megegyezik az átmérő nagyságával. Így nincs más teendő, mint ezt a távolságot az anyagra annyiszor mérjük fel, amilyen hosszban szeretnénk az oszlopot elkészíteni. Aki tehát kész rúdanyagból dolgozik, leszabáskor ezzel feltétlen számoljon!
A következő lépés, hogy ezeket a távolságokat tovább negyedeljük, segítségképpen felhasználva a későbbiekben az oszlop vonalának megrajzolásához. Mivel a rúd mentén esetünkben egy csavart oszlop halad végig, ezért a kerület mentén a henger palástját további négy egyenlő részre osszuk fel, és az egyes osztásokat vízszintes vonallal a paláston jelöljük is be, mint ahogy az a képen is látható (1, 1A)
.
1.

1.

1. A

1. A

Ilyenkor segítségünkre lehet a faeszterga egyenes vonalú késtartója. Ha több, egymással párhuzamosan kiinduló oszlop vonalat akarunk kialakítani, akkor vegyük figyelembe, hogy az elejétől a végéig az egyes tető-árok vonalak egymástól a palást mentén legalább két osztásnyira indulhatnak ki, és ez a henger oldalának felosztását ennek megfelelően befolyásolja (Három lefutó vonallal számolva hat részre kell a kerületet osztanunk, és a hossz mentén vett alapfelosztásokat is hatfele kell osztanunk.).
Miután elkészültünk leginkább egy négyzetrács hálózatra hasonlító alapfelosztással, célszerűen készítsünk elő két különböző színű, egymástól markánsan megkülönböztethető színest (ceruza, filctoll, stb.). Használhatunk grafitot is a továbbiakban, ekkor az egyik vonal legyen vastagon megerősített, a másik vékony. Az egyik vonal az oszlop tetejét, a másik az árok vonalát hivatott jelölni. Ha a rúdon balról-jobbra haladva, az óramutató járásával ellenkező irányban dolgozunk, a képen látható módon (2) összekötjük az egymást keresztező vonalakat,
jobb-menetű oszlopot kapunk. Értelemszerűen az ellenkező irányba történő jelöléssel balmenetest. A piros vonal jelöli az oszlop árkát, míg a lilás a tetejét.
2.

2.

Nincs más dolgunk, mint - példánkban egy illesztő fűrész segítségével - azonos mélységben befűrészelni az árkot jelölő vonal mentén (3). Nagyon fontos, hogy azonos mélységben tegyük ezt meg, a későbbiekben ezzel sok vesződséget takaríthatunk meg (4). Például ragasztáskor használt csipesz és két fadarab segítségével beállíthatjuk a fűrészen a kívánt mélységet.
3.

3.

4.

4.

A következő lépésben megint előkerül a ceruza. Most már teljesen tisztázott számunkra, hogyan fog futni körbe az oszlop vonalunk, viszont hátravan még a kivésendő árok vonalának megrajzolása. A lila vonallal párhuzamosan, mindkét oldalon jelöljük be az árok partját, ahogy az a képen is látható, gyakorlatilag azt a részt, ahol az asztalos vésőt fogjuk használni (5).
5.

5.

Most következik a tényleges kialakítás.
Tanácsként javaslom, hogy aki eddig a faesztergán dolgozott, vegye ki az anyagot, mert a vésést nem javaslom az esztergapadon, két csúcs közé fogott anyagon végezni. Megoldást kínálhat a képen látható módon történő - itt az eszterga ágyra - történő rögzítés (6). Három pillanatszorító alkalmazásával, gyorsan, és biztonságosan tudjuk az anyagot is megfogatni, valamint nem fordul el a munkadarab sem. A két vendégfa nem sérti meg a munkadarabot, és teljes biztonsággal rögzít a vésés idejére, elegendő csak kellően megszorítani a keresztben lévő pillanatszorítót.
6.

6.

Első lépésként az árok vonalának egyik felét alakítjuk ki, mint ahogy az a képen is látható, majd ezt követően a másik oldalt (7). Már most láthatjuk a kialakulóban lévő csavartformájú oszlopot.
Most ismét visszarakhatjuk a esztergára, vagy ennek hiányában a satuba anyagunkat, és kezdődik a végső forma kialakítása. Esetünkben ráspollyal tesszük ezt meg, folytonosan körbeforgatva az anyagot, egy gömbráspollyal az árok vonalának alját képezzük ki (8).
7.

7.

8.

8.

Mivel a véséssel nem tudunk tökéletes félkör formát kialakítani (9), lévén a véső élkiképzése egyenes, egy félkerek ráspoly segítségével - csak emlékeztetőül, a lila vonal jelölte az oszlopot - igyekezzünk a vonalhoz tartva minél egyenletesebb lekerekítést kialakítani (10,11). Ehhez használjuk ráspoly mindkét oldalát. Aki ódzkodik a durva ráspolytól, az természetesen alkalmazhat reszelőt is, de ekkor ez a munkamenet több időt vesz igénybe, de mindenképpen nagyságrendekkel szebb eredményt érhetünk el (12).
9.

9.

10.

10.

11.

11.

12.

12.

Menetközben tolómérővel, a szemmel láthatóan eltérő helyeken az árok mélységét ellenőrizzük. Készíthetünk egy szeg és egy darab léc segítségével alkalmas mérőeszközt, de inkább hagyatkozzunk szemmértékünkre, az eltéréseket hamarabb észrevesszük, minthogy végig méricskéljük a teljes hosszban az árok mélységét.
Nem marad más hátra, mint a felület végső megmunkálása a csiszolás. Mint ahogy az a képen is látható (13), nem kis feladat elé nézünk. Az esztergával rendelkezők némi előnnyel rendelkeznek, de ez kevés a teljes sikerhez. Az esztergát a legalacsonyabb fordulatra állítva, először durva csiszolóvászonnal (40-60), a ráspoly okozta durva hibákat tüntessük el. Finomabb vászonok alkalmazásával, tovább csiszoljuk a felületet. Az árok vonalát azonban mindenképpen, csak leállított gépen, egy alkalmasan leválasztott vászoncsíkkal, kézzel kell megmunkálnunk. Itt döbbenhetünk rá az elején elkövetet hibákra, például, ha adott részeken a fűrésszel egy picikét mélyebbre vágtunk, és nem vettük észre (14).
13.

13.

14.

14.

Ilyenkor nincs más teendőnk, minthogy újra elővesszük a reszelőt, kiigazítunk, majd újracsiszoljuk a rontott részt.
Gyakorlatilag elkészült a mű, megpihenhetünk (15).
15.

15.

Medvegy János
Akik faesztergán alakítják ki, azok némi előnyben vannak, mert az oszlop két végére csapokat alakíthatnak ki, megkönnyítve az oszlop beragasztását, pl. polcok közé. Akik kész anyagból dolgoznak, se keseredjenek el. Még megmunkálás előtt tanácsos a henger közepét bejelölni, esetleg kifúrni megfelelő átmérőre, majd idegen csappal oldhatják meg a berögzítést.
Remélem, sikerült felkelteni az érdeklődést e szép forma iránt, és akik féltek tőle, esetleg kipróbálják kézügyességüket és türelmüket ennek elkészítése kapcsán. Minden egyéb más felmerülő kérdésre ajánljuk az oldalhoz kapcsolódó fórumot, ahol az itt nem tárgyalt, vagy felvetődő kérdésekre igyekszünk válaszolni, segítséget nyújtani.