Vissza                                       Főoldal
Copyright © 2008 Hobbi Faesztergálás. Minden jog fenntartva.
Öröknek tekinthető téma, de talán nem érdektelen beszélni arról, mi is teszi a faeszterga kést, vagy bármely famegmunkáló kést igazán élessé. Nem is kell nagyon indokolni, miért is fontos ez, hiszen az éles szerszámmal végzett megmunkálás csökkenti a további felületkezelésekre fordítandó időt. Esztergálás során csökken a súrlódásból eredő hőtermelődés, mely a szerszám éltartósságára is befolyással bír.
Faeszterga kések élezése I.
Alapvetőként abban bízom, ha valaki megérti a mögöttes "filozófiát", akkor még a számára új kés esetén is képes azt a későbbiekben megélezni, vagy saját módszereinek megfelelően kialakítani a kés végső élkiképzését. (Csak megjegyzésként szúrom ide, hogy pl. a tálvésőknél, ugyanazon profil esetén csak 4 standard él-kialakítással találkozhatunk, és majd mindnek megvan a maga funkcionális értelme.)
Akkor egy ici-pici elmélet: A mellékelt képen (1. kép) látható, hogy alaphelyzetben milyen jellemző szögekről beszélhetünk a megmunkálás során. A jobb oldalon egy alakító véső, míg a baloldalon egy kaparó jellegű kés szögeit tüntettem fel. Talán különösebb magyarázatra nem szorul, de a feltüntetett
a - a szerszám hátszöge, b - a mellsőlap és hátsó lap által bezárt élszög, míg végül d - a szerszám munkadarab érintési pontjában felvett metszőszög. Ha a metszőszög alacsony, akkor a fafaragáshoz hasonlatos metszési szög közelébe érünk, ahol a ellenállási erő is csökken, miközben a tisztább, simább felület alakul ki. Ha a metszőszög nő egészen 90°-ig , mint ahogy a kaparó jellegű szerszámoknál megfigyelhetjük, az előzőekhez képest romlik a kialakuló felület minősége is, de általában a metszőszög hegyesszög.

Mivel mind gyártó, mind kialakítás tekintetében rengeteg fajta és típusú kések és vésők állnak rendelkezésre a kereskedelemben, ezért pusztán az alapkések szögértékeit szeretném itt ismertetni. A feltüntetett angol és német elnevezések a neten történő fellelést könnyítik meg.
1. kép
Nagyoló véső (roughing gouge, tiefgeschmiedet)

Alapvetően két alaptípussal találkozhatunk, a homorú (2. kép) vagy szabályos kerek profillal rendelkező (3. kép) vésőkkel. Mindkét esetben az él hátszöge 40°. A homorú véső megmunkáláskor jellemzően 45°-os szögben áll a munkadarab síkjára, míg a kerekvéső általában arra merőlegesen használatos.
2. kép
3. kép
Simítókés (skew, drehmeißel)

A simító késeknél (4.- 5. kép) - legyen téglalap vagy ovál keresztmetszetű - a ferdítés értéke gyári köszörüléseknél 20°. Lévén a kés vastagságában lehetnek eltérések, ezért azt itt a vastagság figyelembevételével adtam meg, jellemzően 22-25° közé esik. Kialakításnál fontos, hogy a vágóél legyen párhuzamos a szerszám oldallapjaival.
4. kép
5. kép
Leszúró véső (parting tool, abstechstähle)

A helyzet hasonló a simítókésnél megismertekkel (6. kép). Találkozhatunk azonban élére állított rombusz vagy gyémánt profillal is, ahol a keresztmetszet hátrafelé haladva fokozatosan csökken, megakadályozva a beékelődést. Mindkét esetben fontos, hogy a kialakított vágóél párhuzamos legyen az oldallapokkal, ferdeség esetén leszúrásnál oldalirányú erő is keletkezik, mely a szerszámot oldalirányban eltéríti, a találkozó felületek domború és homorú kialakítást kapnak.
6. kép
Alakító véső vagy fazonkés (spindle gouge, spindelformröhren)

Két alapvető fajtája ismert. Az első típusnál köracélból köszörüléssel alakítják ki a megfelelő profilt, így annak keresztmetszetében anyaga változó vastagságú. Ebben az esetben kiegyenlítésképpen ezeket köröm alakúra célszerű köszörülni, megközelítőleg 40°-os élszöggel
(7. kép).
A másik típusnál egy laposacélt munkálnak meg hengeresre, így a falvastagság mindenhol azonos, és a nagyoló vésőhöz hasonlóan, egy enyhe lekerekítéssel rendelkező 45°-os élt kap.
Gyakorta, mint azt a későbbiekben látható, a homorú vésők alsó peremét 20-30°-os szögben körben leköszörülik, így csökken a felfekvő felület nagysága, ezáltal tisztább vágási felület érhető el, az alsó rész eltávolításával csökken az él felmelegedésének lehetősége is.
7. kép
Tálvéső (deep fluted bowl gouge, schalenröhren)

Az üregelésnél egyik legelterjedtebb és leggyakoribb típus. Mivel alapvetően belső üregek kialakítására szolgál, megmunkálás közben folyamatosan változik a megmunkálás szöge, alapvetően három alapformát különböztethetünk meg. A 8. képen láthatjuk ezen formák oldalprofilját. Az első általánosan a gyári köszörülést jelöli, evvel az élformával vásárolhatjuk meg az esetek döntő részében. Ez nem más, mint egy tengely-centrikusan kialakított élszalag. Gyártótól függően az él készülhet sík vagy negatív profillal. A második forma az ún. "köröm" forma, ahol a felső részt egy enyhe görbe vonal mentén leköszörülik, majd egy hengerpalást forma szerint nyeri el a végső élkiképzést. Végül a harmadik forma gyakorlatban az előző egyfajta meghosszabbítása, nyújtása, szokás ír köszörülésnek is nevezni. A 9. képen egy tálvésőt láthatunk, a fazonkésnél már említett alsó rész leköszörülésével, és jellemző szögtartományaival.
8. kép
9. kép
Kaparó kések (scraper, ausdrehstähle)

A kaparó késeknél (10. kép) az alaktól függően az élszalag követi a kés profilját, 70-80o szögben. Itt is alkalmazható a már ismert 20-30o-os alsó él leköszörülése. Az ennél meredekebb szögben való köszörülés mér egyfajta "kés-él" jelleget ad a szerszámnak, főleg puha, közepesen kemény anyagok esetén nem kívánt roncsolást okoz, azonos feltételeket alapul véve.

A neten gyártótól, területtől, szubjektumtól függően alakulnak ki és találhatók különbségek. Csupán egyfajta irányelvet szeretnék adni azok számára, akik időt és fáradtságot nem kímélve kedvet kaptak a fa ilyen jellegű megmunkálásához.
S mert megoszlanak abban a vélemények szabadkézből, vagy éppen valamilyen vezetőt használva alakítsuk ki szerszámaink élét, a következő részben elsősorban a homorú jellegű vésők megmunkálásához alkalmas eszköz elkészítését szeretném bemutatni, ismertetve a mögöttes "filozófiát".
10. kép
szerző:
Medvegy János