Vissza                                       Főoldal
Copyright © 2008 Hobbi Faesztergálás. Minden jog fenntartva.
Hordócsap készítése
Sokan nem is vesszük észre azokat a dolgokat, amik ugyan körülvesznek bennünket, nap, mint nap használjuk, mégis elsikkadunk felettük. Pedig az idők során rengeteg tapasztalat és lelemény volt szükséges ahhoz, hogy mai, végsőnek tekinthető formájukat elnyerjék. Ezen mondhatni faesztergályos alaptárgyak közül szeretnénk bemutatni a hordócsap készítését. Pontosabban úgy, ahogy azt Simon Mihály csinálja.
A csap anyaga elsősorban tölgy és akác. Mindkét anyag tökéletesen megfelel a célnak, kemény, tartós, időtálló anyagok. Számos méretben készülnek a boros hordóktól kezdve egészen a pálinkás, likőrös hordókig. Arányok nem változnak, pusztán a méret.
Első lépés a nyers akác-kuglik megfelelő méretre történő feldarabolása (1.kép). A képen látható formára alakítás után (2.kép) az anyag szárításra kerül, és csak kiszáradást követően kerül a padra. A továbbiaknak az érdekessége, hogy minden munkafolyamat, minden fogás ugyanazon a padon történik, különféle célszerszámok alkalmazásával.

Minden hordóhoz más méretű csap kell. Az arányok mindig a hordó méretéhez vannak szabva (3.kép).
A munka az esztergán elsőként a csap alakjának kialakításával kezdődik (4., - 6.kép). Ehhez nincs szükség csak néhány egyszerű alapszerszámra (7.kép).
Következő lépésben kifúrásra kerül a csaptest, akkora méretben, mint amekkorát a későbbiekben belekerülő parafatömítés igényel (8.kép). Mint ahogy látható, a cél szentesíti az eszközt, a célnak megfelelően a fúró, kúpos felfogatásnak köszönhetően kerül a üreges tokmányba, a csaptestet pedig a szegnyereg támasztja meg (9.kép). A fúrás csak addig történik, amíg a túlsó oldalon nem jelenik meg a fúró vezető tüskéje, ekkor az ellenkező irányból fejezzük be a műveletet, a túloldalról megvezetve, így elkerülhető, hogy az anyag átszakadjon (10.kép).
1.kép

1.kép

2.kép

2.kép

3.kép

3.kép

4.kép

4.kép

5.kép

5.kép

6.kép

6.kép

7.kép

7.kép

8.kép

8.kép

9.kép

9.kép

10.kép

10.kép

Rég elfeledettnek hitt kanalas fúró is kezünk ügyébe került, pontosabban annak is egy házilagosan készült, de napjainkban is kitűnően működő példánya (11.kép).

A csaptestbe kerülő furat is ezzel készül el, a csaptest befogásához most egy alkalmasan kialakított fatokmány szolgál. Az eszterga kialakításából adódóan, a csapok egy mozdulattal ki - és berakhatók. Jótanácsként ajánlható, hogy a kellő megszoruláshoz esetenként a csap végét vizezzük be, így biztosabban fogja az ideiglenes tokmány (12.kép) az anyagot. Egy simítókéssel a támaszon megtámasztva történik a csaptest furatának kialakítása több lépésben (13.kép). Végül a megfelelő végesítés történik meg.
11.kép

11.kép

12.kép

12.kép

13.kép

13.kép

A hordócsapban parafával megoldott a kellő tömítés biztosítása. Mivel rendkívül puha faanyagról van szó, ezért az átmenő furatnak megfelelően lyukasztóval kivágott parafa dugó kerül a furatba, amit ragasztóval rögzítődik a helyén. A ragasztó megkötése után a parafát megfelelően kiképzett éles "fúróval" újból átfúrjuk. A művelet megkönnyítésére Mihály előzetesen szappannal dörzsöli be a leginkább lyukasztóhoz hasonlatos vágó oldalát, így könnyítve meg a csap végleges helyének kialakítását (14.kép). Az előző fúráshoz hasonlóan, ez is a padon történik, az ott leírtaknak megfelelő módon.
Miután megkötött a ragasztónk, tárcsás csiszolóval a csaptest sík oldalait, valamint a parafát a csaptesttel síkba csiszoljuk (15.kép), Ezzel a testrész teljes egészében elkészült.
A forgó csaprész tulajdonképpen ugyanazon lépésben készül el (16.kép), azonban itt egy nagyon fontos rész is közbeiktatódik. A keresztben elkészített furatnál a gép olyan beállításba kerül, hogy értelemszerűen csak a belső furatig fúrjunk be, de ugyanígy készül a forgatókar
14.kép

14.kép

furatának elkészítése is (17.kép). A képen látható, hogy a szegnyeregbe kialakított támasz került, ami a csapot kellően rögzíti. A forgó csaprész szintén enyhén kúposra alakítva készül, biztosítva a későbbiekben a kellő tömítettséget. A csap vége, a befogásból adódóan szintúgy a padra kialakított körfűrésszel kerül levágásra (18.kép).
15.kép

15.kép

16.kép

16.kép

17.kép

17.kép

18.kép

18.kép

Miután összeállítottuk a kész csapunkat, nincs más hátra, mint a csap felső része felőli részét megfelelően jelöljük be. Ezt a csap kúpos mivolta is indokolja, így később sem lehet majd a csapot fordítva összeszerelni, így a csap betölti szerepét.

Ezúton is köszönetünket fejezzük ki Simon Mihály faesztergályosnak, hogy oly ismeretlenül is barátsággal fogadott, és beavatott bennünket ennek oly egyszerű tárgynak elkészítésének rejtelmeibe. Ezúton is kívánunk Neki további erőt és jó egészséget munkájához.
Medvegy János