Vissza                                       Főoldal
Copyright © 2008 Hobbi Faesztergálás. Minden jog fenntartva.
Esztergált tál peremének dekorálása beillesztett korongokkal.
Egy esztergált tál peremébe beilleszthetünk szabályos és szabálytalan formákat egyaránt, díszítés céljából. Kerek betétek a legnépszerűbbek, mert mind a betét elkészítése mind a befogadó üreg kimunkálása kerek alakokkal a legegyszerűbb. A kis kör alakú betéteket kivághatjuk egy deszkából egy dugófúróval, vagy szeletelhetjük egy megfelelő átmérőjű rudacskából. Én néha vágok 50x50-es méretű kockákat pallóból, majd rövid „rudakká” esztergálom őket. Ezen az úton, mikor szeletelem az ily módon esztergált rudakat, a bütü felület válik láthatóvá, ami sokkal karakteresebb az adott faanyagra nézve.
A legegyszerűbb az esztergán egy pozícionáló gyűrű segítségével kijelölni a leendő furatok középpontját.
Rajzoljunk egy kört, amin a középpontok lesznek és jelöljük ki a kör és a radiális vonalak metszőpontjait. Ezeket a radiális vonalakat a pozícionáló gyűrűvel rajzoljuk meg. A pozícionáló gyűrű általában 24, egymástól egyenlő távolságra lévő furattal rendelkezik, de más osztások (60, 90) is szintén ismeretesek. Egy 380 mm átmérőjű gyűrűn a 24 osztás egymástól hozzávetőlegesen 50 mm távolságban helyezkedik el. Ezt még tovább felezhetjük, ha gondosan osztjuk fel a távolságot a két osztáspont között, majd ezt egy új kijelölési procedúra kezdőpontjának választjuk. Ily módon a 24 vonal 48 egyenlőtávolságú pozíciót eredményez egy 380 mm átmérőjű körön, így adva megfelelő középpontokat 25 mm távolságban egymástól.
A 24 osztású pozícionáló gyűrű nagyon gyakori, mert a 24 lyukat könnyű elhelyezni egy 100 mm átmérőjű korong kerületén anélkül, hogy a lyukak egymásba érnének vagy túl közel kerülnének egymáshoz. De miért 24? Mert a 24-es osztás magába foglalja a 2, 3, 4, 6, 8, és 12 részre tagolást. Emiatt a 2, 3, 4, 6, 8, 12 beillesztett pozícióval rendelkező gyűrű könnyen megvalósítható.
A mahagóni (Khaya ivorensis) tányérnak itt egy hegyi juharból készült (Acer pseudoplatanius, későbbiekben juhar) gyűrűvel rendelkezik. A tányér magában fog hordozni 20 rózsafa korongot a juhar gyűrűben egy lópatkó formát alakítva ki, valamint egy középpontba illesztett betétet.
(Ez egy 21-ik születésnapi ajándék volt, húsz korong elosztva, plusz egy, a huszonegyedik a közepén. A lópatkó pedig a jó szerencsét jelképezi.)
A juharból készült gyűrű kialakításával fogjunk a munkához. Méretét 340 mm-es átmérőre munkáljuk ki, egy jó minőségű felülettel.
Egy 38*38-as méretű rózsafa anyagból, pontosan 35 mm-es átmérőjű rudat esztergáljunk ki. Szeleteljük fel a kapott rudat 4 mm vastag szeletekre.
Megelőzően már kiszámoltuk, hogy hova kerülnek a beillesztendő korongok (ld. érintő berakások megjegyzést a cikk végén), így fel tudjuk rajzolni azok külső-belső és középponti méreteit.
Itt a belső méretre igazítva 24 korong helyezkedik el, egymással érintkezve, de a patkóforma kialakításához 20 korongot fogok csak felhasználni.
A második megrajzolt körvonal a korongok középpontjait jelöli ki, melyeket egy Forstner fúró segítségével fúrhatunk ki. A 20 besüllyesztés a következő lépésben figyelhető meg a legjobban.
Itt láthatjuk a besüllyesztett korongokat. Lassan kötő, sűrű ragasztóval rögzítsük a korongokat a furatokban.
Most helyezzük át a juhar anyagot a beillesztett korongokkal együtt a mahagóni tányérra. Vékony leszúró kést használva alakítsunk ki egy mély beszúrást - megközelítőleg 50 mm 8 kép mélységben - a korongok mögött.
Ugyanazon vagy más alkalmas eszközzel végezzünk el beszúrást a mellső oldalon.
Ha mindkét beszúrás elegendő mélységű, a gyűrű leválasztódik, ahogy itt a képen is láthatjuk.
A következő lépésben egy 355 mm átmérőjű mahagóni darabot rögzítsünk fel az esztergapadra. Ezt fogjuk hozzáigazítani a már előzőleg leválasztott gyűrűhöz egy besüllyesztés kialakításával az anyagban. Amint ez elkészül, a középrész is esztergálhatóvá válik.
Amikor megelégedtünk a kialakított külső és belső átmérőkkel, esztergáljuk ki a belső részt az alapanyagból, külsőleg meghagyva egy 6 mm vastag külső gyűrű részt. A besüllyesztésnek nagyon pontosan meg kell felelnie a már elkészített gyűrű méreteinek és vastagságának.
Itt a korongot láthatjuk a süllyesztéssel. Ragasztáshoz lassan kötő ragasztót használjunk, ami nem hagy foltot maga után.
A korongot néhány maradék darab segítségével szorítsuk meg, megbizonyosodva arról,
hogy a felszín nem sérül. Amikor a ragasztó megszáradt, eltávolíthatjuk a szorítókat a tányérról.
A jobb láthatóság érdekében a gyűrűt egy 2 mm vastag ébenfa csíkkal válasszuk el a mahagóni anyagtól. 2 mm vastag leszúró kést használjunk a 3 mm mély beszúrás elkészítéséhez.
Illesszük be a csíkot. Ceruzával jelöljük meg a kezdet-vég helyét. A jelzettnél hosszabb darabot vágjunk le, majd csiszolókorong segítségével igazítsuk azt a végső méretre. Amikor megfelelő, nem látunk „árkot” a két vég között, ragasztóval rögzítsük a csíkot a helyén.
A képen látható módon, a tányért ilyen módon is befejezettnek nyilváníthatjuk, a huszonegyedik korongot beillesztve a tányér közepére, de én úgy gondoltam hogy a sötét mahagóni alap és a rózsafa korongok mellé egy központos, világosabb kis tál javítana az egész darab megjelenését. Ezért egy kis kőrisfa tálat esztergáltam a tál közepére, és ebbe süllyesztettem a 21.-dik korongot
Egy másik kőrisfa betéttel elrejtjük a felfogató lyukat.
A befejezett tányér a beillesztett korongokkal és kőrisfa tállal.
További tervek, elképzelések:

1 Ha a korongok átmérőjének összege megegyezik a középpontot kijelölő vonal kerületével, a korongok éppen össze fognak érni. Ha a kerület nagyobb, akkor a beillesztések közötti köztes távolság is - értelemszerűen - növekedni fog.
2. Ha a kerület nagysága kisebb a korongok átmérőjének összességével, akkor a beillesztések egymásba csúsznak, lapolódnak. Átlapolt korongokkal történő kialakítás sokkal nehezebb az előzőekben megismert verziónál. Nem fúrhatók ki a korongok helyei előzetesen az átlapolások miatt. Készítsük el az első furatot, helyezzük el és ragasszuk be az első korongot, és csak ezt követően készítsük el a következő furatot. Ekkor, természetesen belefúrunk a már előzően beragasztott korongba.
3. Itt az előzőekben vázolt helyzeteket illusztráló korongot láthatjuk.
Érintő berakások számítása

Ha nem gond elvégezni néhány számítást, számítsuk ki a beillesztett korongok helyzetét. Ha nem szeretünk a számokkal dolgozni, akkor addig próbálkozunk különböző méretekkel, míg meg nem kapjuk a kielégítő megoldást.
Az alapdolgok, melyeket figyelembe veszünk, a következők:
24 osztópontot használunk. Minthogy a korongok éppen csak érintik egymást a maximális átmérőik pontjában, a kör kerülete előállítódik az átmérők méretének 24-szeres szorzatából, hívjuk ezt középponti körnek. Nyilvánvalóan mindenkinek van egy elképzelése a beillesztett körök átmérőjét illetően (eltekintve a vizuális megjelenéstől), ezeknek meg kell felelniük annak a Forstner fúró átmérőnek, mely rendelkezésre áll. A Forstner fúró átmérőjének 24-szerese adja a kör kerületét (ebből meghatározható a kör átmérője is), melynek mentén a korongok fognak elhelyezkedni. Ha ehhez az átmérő értékhez hozzáadjuk a fúró átmérőjét, megkapjuk a korongok fejkörének értékét. A tányér átmérője egy kicsivel több lesz, mint a beillesztett gyűrűk külső átmérője. Hogy mennyivel? Csak amennyi megfelelő megjelenést kölcsönöz számunkra. Példaként a cikkben szereplő tányérnál ez 6 mm szélességet jelent.
Például, ha 25 mm átmérőjű korongokat akarunk használni, a középponti kör 24*25=600 mm kerületre számítódik. Ezt osztva ?-vel (3.14 átlagos megközelítésben, a két tizedes jegy kissé messze áll az igazságtól…), eredményül 191.08-at kapunk, ami mondjuk legyen 191.1mm

Így egy megközelítőleg 240 mm átmérővel rendelkező anyagot rögzítsünk fel egy síktárcsára és esztergáljuk síkba. Rajzoljunk egy 191 mm átmérőjű kört. A legkönnyebb módja ennek, ha pontosan meghatározzuk a tárcsa középpontját, majd a késtartót a középpont magasságába állítva, egy hegyesre faragott ceruzát a támaszon a középponttól 95.5 mm távolságban érintjük az anyaghoz. Kézzel vagy a motor segítségével körbeforgatva az anyagot, a ceruza a megfelelő átmérőjű körvonalat fogja megrajzolni. Ha a kezdet és a végpont nem esik egybe, akkor akaratlanul is elmozdult ceruzánk hegye. Az osztótárcsa segítségével kijelölhetjük a 24 pozíció helyét. Ahol a sugárirányban meghúzott vonalak metszik a körvonalunkat jelöli ki a furatok helyét a megfelelő méretű fúróval. Ha a számításaink helyesnek bizonyulnak, és meglehetősen pontosak voltunk, a 24 furat, (mind 25 mm átmérőjű) pontosan fogja egymást érinteni.
Szerző:
Lackó Gábor